Júniusban született értékeink – III. rész

Íme, hivatalosan is megérkezett a jó idő, ami az állandó meleg érzet mellett néhány jó dolgot is elhozott az emberek életébe – például a szabadban eltöltött idő örömét. Ebben az időszakban – pontosabban ebben a három nyári hónapban – mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy kicsit közelebb kerüljön a természethez, vagy legalábbis több időre maga mögött hagyja az ugyan kellemes, de mégiscsak unalmas szobát, és élvezze a friss levegő előnyeit.

Olyan megnyugtató, hogy rengeteg programot és felüdítő eseményt lehet szervezni a szabadban, és nem kell amiatt aggódnunk, hogy egy esős, zivataros időjárás közbeszólna. De mik is lehetnének ezek a kellemes, jól eső kinti programok? A lehetőségek tárháza szinte végtelen: sütögetések, főzőcskézések, napozások és kirándulások sokasága áll előttünk – és remélhetőleg előttük is, akikkel ezeket az élményeket közösen szeretnénk átélni.

Szalonnasütés, bográcsozás, piknikek, esti séták – és még legalább néhány millió programlehetőség áll rendelkezésünkre, amikor péntek este felmerül a családban a kérdés: „Mit csinálunk a hétvégén?” Hisz egész nap bent, a melegtől félve mégsem ücsöröghetünk.

Nos igen, ezek a programok kétségtelenül hasznosak, közösségépítőek és feltöltenek – de, mint mindennek, ezeknek is van egy aktívabb, talán még jobb verziója: a sportolás. Félreértés ne essék: fantasztikus hétvégente egy-egy sütögetésen, mulatságon részt venni, de hét közben érdemes lenne egy kis figyelmet szentelni fizikai egészségünknek is, amit leginkább mozgással, sporttal tarthatunk karban.

Természetesen nem célom 35 fokos hőségben bárkit is kiküldeni futni vagy biciklizni – de este, amikor már hűvösebb van, egy frissítő séta garantáltan jót tehet, és az alvás is jobban fog esni utána.

Fontos, hogy ezeket a sportosabb időtöltéseket ne kötelességként, ne úgy éljük meg, hogy „most sétálnom kell, hogy hétvégén jót ehessünk”, hanem inkább mint egy felemelő, jó szokást, amit akár barátokkal vagy családdal is örömteli módon tölthetünk el.

Történelmünk során számos olyan példaképre bukkanhatunk, akik hasonlóan gondolkodtak, és ennek köszönhetően nevük a sporttörténelem könyveinek első lapjaira került. Hogy példájukat követni tudjuk, összegyűjtöttem néhány júniusi születésű sportolót, akik ilyen életet éltek. Fogadjátok őket sok szeretettel!

Bárány Árpád

Bárány Árpád 1931. június 24-én született Budapesten, és családja támogatásának köszönhetően az elmúlt század egyik legismertebb magyar olimpikonjává vált. Bár konkrét bizonyítékaink nincsenek arra, hogy családja támogatta sportkarrierjét, az mindenképp beszédes, hogy testvére, Bokorné Bárány Mária is válogatott kosárlabdázó volt – ez megerősíti feltételezésünket a sportos családi háttérről.

Bárány Árpádról a sporttörténeti források először 1957-ben tesznek említést, amikor a Budapesti Vörös Meteor párbajtőrvívójaként szerepelt. Ebben az évben már a válogatottban is helyet kapott, és részt vett a világbajnokságon, ahol csapatával ezüstérmet szerzett – ez a sportág egyik legjelentősebb eredményének számított akkoriban.

1958-ban Philadelphiában újabb világbajnoki ezüstérmet szerzett, majd 1959-ben, a budapesti világbajnokságon csapatával világbajnoki címet nyert. 1960-ban a római olimpián szerepelt, ahol csapatával a negyedik helyen végeztek.

Pályafutásának utolsó szakaszában, 1963–64-ben ismét világversenyeken szerepelt – ekkor bronzérmet szerzett, valamint olimpiai bajnokként is elismerték. Az arany, ezüst és bronz színek meghatározóak voltak vívókarrierjében – és ki tudja, talán ma is fényt hoznak mindennapjaiba, hiszen közeledik a 100. születésnapjához.

Zsolt István

Zsolt István 1921. június 28-án született Budapesten, és azóta is az ő pályafutását tartják számon az első nagy magyar játékvezetői karrierként. Hosszú éveken keresztül tevékenykedett labdarúgó játékvezetőként, több mint három évtizeden át – egészen pontosan 1937 és 1971 között. Karrierjét már 16 évesen megkezdte, amikor sikeresen letette a játékvezetői vizsgát.

Hogy szakmájában ennyire kiváló legyen, Zsolt István komoly áldozatokat hozott: lemondott az alkoholról, a cigarettáról, az egészségtelen ételekről, és még a bulizásról is. Helyette egy tiszta, sportos, szinte puritán életmódot választott. Ezt az életformát segítette az is, hogy kiválóan beszélt több idegen nyelvet – például angolul –, így a kommunikációs készségei is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy helytálljon a pályán, annak ellenére, hogy mindössze 65 kilogramm volt.

Pályafutását a magyar labdarúgó-bajnokság decemberi fordulói keretezték: az első mérkőzés, amit vezetett, a Bőripari DSE és a Budapesti Dózsa között zajlott, míg az utolsó találkozón a Budapesti Honvéd mérkőzött meg az Újpesti Dózsával. Összesen 37 nemzetközi mérkőzést vezetett, köztük olyan világbajnokságokon is, amelyeket Svájcban, Svédországban és Angliában rendeztek.

Zsolt István, a kiváló bíró, számos emlékezetes és jelentős mérkőzés után, 69 éves korában, 1991. május 7-én hajtotta fejét örök nyugalomra.

Kulcsár Krisztián

Az előző két nagyszerű sportember után nyugodt szívvel beszélhetünk arról a férfiról, aki 1971. június 28-án született Budapesten: ő Kulcsár Krisztián, aki sportvezetői és párbajtőrvívói tevékenysége által robbant be a köztudatba.

Családjában minden sport, különösen a kosárlabda nagyon jól ismert volt, ezért talán meglepő – vagy épp nem is annyira –, hogy Krisztián életében is jelen volt a sportolás, kezdetben úszás és öttusa formájában. Ezt követően, 15 éves korában kezdett csak igazán a vívással foglalkozni, amely sportágban 1989 és 1992 között egyaránt megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot is – kizárt versenyzőként éppúgy, mint első díjazottként is szerepelt.

Az említett 1989-es évtől kezdődően egészen 2008-ig ezen a pályán érvényesült, és számtalan világbajnokságon vett részt, amelyeken bronz-, ezüst- és aranyérmeket is sikerült megszereznie. Mindemellett – és ebből kifolyólag – nagyon sokszor állt dobogón, vagy épp csak hajszál híján maradt le róla, így került be a nagyon erős középkategóriás versenyzők sorába.

Mint sportvezető, 2008-tól kezdve kezdett érvényesülni – kisebb-nagyobb sikerekkel. Többször választották társelnöknek vagy alelnöknek, ám olyan eset is előfordult, amikor bizalmatlansági okokból lemondatták. Minden bizonnyal épp ez lehetett az oka annak is, hogy 2022-ben bejelentette: lemond elnöki tisztségéről, és hivatalosan is visszavonul a sportélettől.

Kiemelt fotó: Getty Images

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály