Harcok – Pap Nikoleta versei

Átok

Lelkemre tekint egy vén banya,
s megtetszik benne a jóság.
Kár, hisz ő úgy tartja,
mindig jónak lenni bohóság.

Átkát készíti, s bugyog a düh benne,
nem hiszi, hogy valakinek ily jó lelke lenne.
A varázslat elkészült, rám szállott az átok,
ezért gyűlölöm az egész világot.

Kudarc

A Siker testvére a Kudarc volt régen,
együtt szaladgáltak odakint a réten.
Mindig jóban voltak, s nagyokat nevettek,
mindaddig, míg a Siker miatt jó nagyot nem estek.

A Kudarc arcára egy nagy seb került,
s ezáltal lelkében a düh igenis felmerült.
Elüldözte a Sikert, messzi-messzi földre,
helyette beköltözött ő az emberek szívébe.

Könnyek és párnák

Az éjszaka folyamán alig aludtam,
még akkor sem, ha gondolataimmal már nem magamban maradtam.
Előjöttek könnyeim, s potyogtak szememből,
vagy arcomon folytak, mint egy nagy veremből.

A társam a párnám volt,
érezte könnyeim,
s felszívta őket, egészen reggelig.

Reggel az udvarra terítettem a párnám,
mintha bűneimért a megbocsátást várnám.
A párnám hát megszáradt, s eltűntek a könnyek,
de ne gondold, hogy a ma éjjel ettől lett könnyebb.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály