Amikor az igazság túl nehéznek tűnik

Nincs olyan ember a világon, aki még soha életében ne hazudott volna. Hiszen már 2 évesen elkezdünk hazudni a szülőknek – amikor megkérdezték tőlünk, hogy kell-e pisilni, azt mondtuk, hogy nem, aztán két perccel később már pelenkát kellett cserélni. Ahogy nőttünk, jöttek a tanulással kapcsolatos füllentések is: „Igen, persze, az összes házimat megcsináltam, és készültem a holnapi napra.”

Gyerekkorunktól azt tanítják nekünk, hogy „Ne hazudj!”. Mégis, valahogy ott van az életünkben. Néha mi tesszük, néha velünk teszik. És ilyenkor felmerül a kérdés: miért hazudunk egyáltalán?

Az egyik legrosszabb – és talán a legfájóbb – dolog az, amikor valakiben megbízol, ő pedig hazudik neked. Például amikor egy barát a hátad mögött kibeszél, de a szemedbe közben jópofizik. Vagy valaki, aki azt ígérte, hogy mindig számíthatsz rá, aztán eltűnik, amikor igazán szükséged lenne rá.

Az ilyen helyzetek nemcsak fájnak, hanem felvetnek egy-egy nehéz kérdést: „Vajon velem van a baj?”, „Bízhatok egyáltalán még valakiben?”

És ott van az is, amikor mi magunk hazudunk – nem másoknak, hanem saját magunknak. Mint például, amikor próbáljuk bemesélni: „Minden rendben van velem.”, „Semmi baj nincs.”, „Nem érdekel.” Eközben a szívünk mélyén pontosan tudjuk, hogy igenis érdekel, hogy semmi sincs rendben, és belül szét vagyunk esve. Ez a fajta hazugság a legveszélyesebb. Mert kívülről sosem látszik. És csak te, egyedül, legbelül tudod, hogy valami nem stimmel.

Na és mi történik akkor, ha valaki hazudik neked? Jogod van fájdalmat érezni. Jogod van megbeszélni vele. Jogod van megbocsátani – vagy továbblépni –, ha úgy érzed, hogy a bizalom már nem lehet gyógyír. Mindenki fél az igazságtól, és sokszor sok ember úgy látja jónak vagy megoldhatónak, ha hazudik. Ezzel önmagában nincs is baj – egészen addig, amíg a hazug ember nem érzi a hazugságainak a súlyát. Mert egyszer mindenki megtapasztalja majd, milyen hazugságban élni. És egyszer mindenki vissza fogja kapni a dupláját a tetteinek.

Kiemelt fotó: Getty Images

Kurtán Cyntia,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály