Magyar nyelv és irodalom érettségi 2025

Romániában évente háromszor szervezik meg az érettségi vizsgát: az első rendszerint a nyári érettségi előtti speciális vizsgaidőszak, a második a nyári, vagyis a júniusi vizsgalehetőség, a harmadik pedig az őszi pótérettségi, ami rendszerint augusztusban kerül megrendezésre. A tanulmányaikat befejező diákok több tantárgyból is lehetőséget kapnak arra, hogy megcsillogtassák a tudásukat és bebizonyítsák szüleiknek, rokonaiknak, ismerőseiknek, barátaiknak és tanáraiknak, hogy milyen mértékben fejlesztették a készségeiket, képességeiket líceumi éveik alatt. Azok a diákok, akik valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozó tagozaton fejezik be a tanulmányaikat, lehetőséget kapnak arra, hogy anyanyelvükből is vizsgázzanak. A továbbiakban a magyar nyelv és irodalom idei érettségi tételeit fogom elemezni, illetve kifejteni róluk a véleményemet.

Magyar nyelv és irodalomból különböző vizsgatételt kapnak az érettségin a humán, illetve a reál szakos végzősök. Mindkét tétel esetében közös a szerkezet és a pontozás: 10 pont jár hivatalból a vizsgán való megjelenésért, a feladatok pedig három nagy egységből állnak, mindegyik 30 pontot érvén, s így a maximálisan elérhető pontszám 100, ami a 10-es jegynek feleltethető meg.

Az I. tétel rendszerint a verselemzésre, versértelmezésre helyezi a hangsúlyt. Idén úgy a humán, mint a reál szakon a vizsgázóknak Pilinszky János Magamhoz című versével kellett dolgozniuk. Bár a költemény ugyanaz volt mindkét szakon, a feladatok különböztek – fontos megemlítenünk viszont, hogy mindkét esetben a szöveg egészének megértésén volt a hangsúly. A vizsgázóknak a cím és szövegegész viszonyáról kellett írniuk, vershelyzetet és versbeszédet elemezniük, műfaji hovatartozást igazolniuk, rímképletet és hangulatot megállapítaniuk, szóképeket és stílusalakzatokat felismerniük, illetve a költeményből származó idézeteket értelmezniük. Személy szerint úgy gondolom, hogy úgy a humán, mint a reál szak esetében az I. tétel egy nagyon jó feladatsor volt, mivelhogy nem a lexikális tudást helyezte előtérbe, hanem az ismeretek alkalmazását, a készség- és képességfejlesztő tanügyi rendszer által elvárható gondolkodási műveleteket kellett működtetniük a vizsgázóknak.

A II. tétel esetében viszont már különbözött a szöveg, amivel a reál, illetve a humán tagozatos vizsgázók dolgoztak. A humán tagozatosoknak Milbacher Róbert Ködképek az irodalom láthatárán című irodalomtudományi könyvéből kellett elolvasniuk egy részletet, míg a reál szakosok a múlt-kor weboldal egyik cikkét tanulmányozhatták. Úgy gondolom, hogy mindkét írás igazán érdekes és figyelemfelkeltő a maga nemében. A Milbacher Róbert által írt szöveg témája Katona József Bánk bán című drámájának a fogadtatása és kanonizációja volt, míg a múlt-kor cikke a Feszty körképről szólt. Ugyanúgy, mint az I. tétel esetében, a feladatok itt is a szövegértést célozták meg. A vizsgázóknak bizonyos kifejezéseket kellett értelmezniük, bizonyos kijelentésekről megállapítaniuk, hogy igazak vagy hamisak, a szöveg témáját kellett felismerniük és megfogalmazniuk, kijelentéseket személynevekkel társítaniuk a szöveg alapján, illetve egy szövegből vett idézet alapján meg kellett állapítaniuk a beszélőt. A feladatok mindkét vizsgatétel esetében nagyon hasznosak és jól megtervezettek voltak, mivelhogy a kompetenciaközpontú nyelvtanításra alapoztak.

A III.-as tétel közös volt mindkét szak esetében. Egy két oldal terjedelmű értekezést kellett megírjanak Emberi kapcsolatok ábrázolása az epikában címmel. Az értekezést egy általuk szabadon választott magyar szépirodalmi mű alapján kellett kidolgozniuk. Ez a feladat a vizsgázók irodalmi ismereteit és olvasottságát tesztelte. A vizsgatétel nagyon összetett, mondhatni átfogó volt, hiszen az I. tétel esetében a lírával kapcsolatos ismereteket kellett aktivizálniuk a diákoknak, a II. tétel a szövegértést tesztelte, a III. tétel pedig az epikával kapcsolatos ismereteket mérte.

Azt tapasztalom, hogy az érettségi program és a típusfeldatok időnként változnak. Amikor én érettségiztem magyar nyelv és irodalomból, még egy kicsit máshogy nézett ki a vizsgatétel. Ahogyan haladunk előre az időben, a hangsúly egyre jobban az elsajátított kompetenciák alkalmazására helyeződik át, és visszaszorulnak azok a feladatok, amelyek a lexikális tudást kérik számon. A tanügyi rendszerben is egyre többet hangsúlyozzák azt, hogy minden tanórán, tantárgytól függetlenül a diákok képességeit és készségeit kell fejleszteni. Bizonyára sokan elmondhatják magukról, hogy volt olyan tanáruk az iskolai évek alatt, aki a szó szerinti diktálásra helyezte a hangsúlyt, a felmérőkön pedig a lexikális ismeretek számonkérésére. Ezt saját magam is kijelenthetem magamról, de fontos megjegyeznünk azt is, hogy ez egy helytelen pedagógusi magatartásforma, mivelhogy a lecke lediktálása és csakis a lexikális ismeretek számonkérése nem fejleszti a diákok kompetenciáit – vagyis azokat a képességeket, amelyekre a „nagybetűs” életben is majd szükségük lesz az iskola padjainak elhagyása után.

Kiemelt fotó: Veres Nándor | Székely Hírmondó

Erni-Szakács Szilárd