Miért hisszük azt, hogy „nyáron minden jobb lesz”?

Vizsgaidőszak közepén ülve, fáradtan, a jegyzetek fölé görnyedve szinte automatikusan megszületik a gondolat: „Csak egyszer legyek már túl ezen az időszakon, aztán jöhet a nyár és minden jobb lesz…” Ez a gondolat csak akkor viszi el méginkább az emberek figyelmét, ha nyáron is kénytelenek vizsgázni, hiszen valamilyen oknál fogva nem fejezték be júniusig a kötelezőket. És ez nem csak a vizsgaidőszakra igaz, hiszen egész évben feszülten várjuk a nyarat, mintha valami titkos megváltást hozna magával. Várjuk a szünetet, a szabadságot, a napfényt, a pihenést és a boldogságot. A nyárra úgy tekintünk, mintha valamiféle különleges varázsa lenne, mintha ez az időszak megváltoztathatná az egész életünket. De miért hisszük ezt?

A nyár évtizedek óta a kikapcsolódás szimbóluma. A tanévek, egyetemi félévek ritmusa alapvetően úgy épül fel, hogy a diákok és az egyetemi hallgatók a nyarat egy jutalomként fogják fel, amit ki kell használniuk, hiszen nagyon gyorsan eltelik. Ez a „végre vége” időszak. Ehhez pedig társul a média jelenléte, a filmekben és reklámokban megjelenő tengerpart, fesztiválok, napsütés, amelyek méginkább vonzzák a tekintetet. Hisz ez a nyár. Legalábbis minden elképzelés szerint ilyennek kellene lennie.

A valóságban viszont csak ritkán ennyire tökéletes minden. Mert a nyár nem mindig megoldást jelent, hanem egy időszakos szünetet a sok teher és elvárás alól, ami a tanév közeledtével újra mázsás súllyal nehezedik ránk. És ha év közben kimerülünk, elfáradunk és szorongani kezdünk, akkor bizony ezek az érzések nem tűnnek el az emberből seperc alatt csak azért, mert június van és süt a nap. Legfeljebb lehalkulnak egy időre. Hiszen aki kiégett, nyáron is kiégett lesz. Aki elfáradt, nyáron sem lesz kipihentebb. Aki elveszettnek érezte magát áprilisban, az júniusban sem találja meg csak úgy önmagát. Csupán a napsütés, a boldog emberek éreztetik velünk ezt. Időszakosan.

Nekünk, embereknek azonban mégis nagy szükségünk van arra, hogy el tudjunk hinni valamit a jövőről. A nyárba vetett hit pedig a lehető legtökéletesebb alkalom erre, hiszen pihenhetünk, nyaralhatunk és időt tölthetünk a szeretteinkkel. Színlelhetjük azt, hogy nincsenek gondjaink, és nincsen semmi teher a vállunkon. Ebben pedig nincs semmi rossz – egészen addig, míg nem tesszük a nyarat az irreális elvárások középpontjába.

A kérdés tehát nem az, hogy vajon nyáron majd jobb lesz-e, hanem inkább az, hogy miért is ne lehetne már most egy kicsit jobb az élet? Miért csak akkor akarjuk megengedni magunknak a pihenést, ha éppen hivatalosan is szünet van? Miért akkor kezdünk el élni, ha éppen hétágra süt a nap?

Kiemelt fotó: Peakpx

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év