Ott kezdődik az ember, ahol hibázik

Bizonyára mindenki hallotta már a következő mondást: ,,Hibázni emberi dolog“, de elgondolkodtatok már azon, hogy ha hibázunk, az nem feltétlenül jelenthet rosszat? Mindannyian emberek vagyunk, és nemcsak jó, hanem rossz tulajdonságokkal is rendelkezünk. Most élünk először, és követünk el rossz dolgokat. Mindannyian követünk el olyan hibákat, melyeket később megbánunk, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezeket helyrehozhassuk.

Pont ezen van a hangsúly. Azon, hogy teszünk azért, hogy kijavítsuk a hibáinkat.

Nem azzal van a gond, hogy hibát követünk el, hanem azzal, ha nem vesszük észre és nem vagyunk hajlandóak javítani rajta. Ha az ember igazán akar valamit, tesz érte. Ha igazán szeretnénk változtatni azon, amit elkövettünk, bármire képesek vagyunk. Ilyenkor persze jólesik, ha valaki körülöttünk ezt észre is veszi: hogy mennyire próbálkozunk. Főleg akkor, ha bizonyítani szeretnénk valakinek. Ilyenkor teljesen háttérbe tudjuk helyezni a saját érdekeinket, csak azért, hogy valaki mással jót tegyünk.

A baj csak akkor kezdődik, ha valaki nem tudja, vagy gyakori esetben nem akarja észrevenni a törekvéseinket. Ez igazán rosszul tud esni, és sokszor el is gondolkodunk azon, hogy vajon megéri-e tovább próbálkozni, ha az a bizonyos személy nem akarja ezt észrevenni…? Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor vagy magunkat helyezzük előtérbe, mondván, hogy nincs értelme tovább bizonyítani, ha egyszerűen a másik fél nem látja törekvéseinket, vagy pedig pont a másik felet választjuk, azzal az indokkal, hogy már csak azért is tovább küzdünk, ameddig szükséges. Azok a személyek, akik a végsőkig küzdenek, igen ritkák és nagyon bátor egyéniségek. Értékelnünk kell az ő törekvéseiket, hisz kevés olyan ember létezik, aki nem adja fel a küzdelmet az első kudarc után. Rengeteg bátorságra van az ilyen embernek szüksége. De ami még inkább fontosabb, egy kis biztatásra és támogatásra is. Vagy néha, egy második esélyre. Mert azt mindenki megérdemli.

Rengeteg ember észre sem veszi, ha hibázik, és úgy tesz, mintha semmi rosszat sem tett volna. Ennél viszont van rosszabb eset is, mégpedig az, ha valaki tudja, hogy hibázott, de nem látja be a hibáit, sem magának, sem másoknak. A hiba emberi dolog, és nem a gyengeség jelét ábrázolja. Azért vagyunk a Földön, hogy tanuljunk. Nem várhatjuk el magunktól, sem másoktól, hogy ne hibázzanak, hiszen nem vagyunk tökéletesek, és nem is kell annak lennünk. Ha elesünk, fel kell állnunk, akármennyire is fáj. Nem maradhatunk a végsőkig a földön, hanem segítenünk kell önmagunkon. Ezek a hibák leckék számunkra, és oly sokat tanulhatunk belőlük. Ha valaki hibázik, ott kell lennünk mellette és segítenünk kell neki, hisz nem kerül semmibe jót tenni. Egy ember nem válik rögön gonosszá, ha hibát követ el. Először éljük az életünket, és nem tudhatjuk mindig, hogy helyesen cselekszünk-e. Ez pedig így van rendjén.

Folyamatosan fejlődünk és tanulunk. Az igazi dicsőség pedig az, ha belátjuk a hibánkat, és mindent megteszünk azért, hogy helyrehozzuk. Kevés ilyen ember van manapság. Vegyük tehát észre a körülöttünk lévő küzdő embereket, és támogassuk őket. Vagy ha valaki rosszat követett el ellenünk, de minden erejét összeszedve próbálja jóvátenni a tettét, lássuk meg az igyekezetét. Értékeljük a küzdelmét, mielőtt túl késő lenne.

Rengeteg erőre és elszántságra van szüksége annak, aki folyamatosan próbálkozik – aki még a századik kudarc után sem adja fel. Ők az igazán erős emberek. Ők azok, akik megérdemlik, hogy észrevegyük őket.

Kiemelt fotó: Unsplash

Balázs Beáta,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
I. év