Bullying, avagy féltékenység?

Szerintem a legtöbben olyan szülők mellett nőttünk fel, akik mindig azt mondták, ha valaki beszólt nekünk: „csak irigyek”. De szerintem ez nem mindig volt teljesen igaz.

Amikor kicsi voltam, és felszedtem néhány plusz kilót a nyár végére, az iskola elkezdésekor a tanítónénim egyből azzal kezdte a tanévet, hogy megjegyzést tett az alakomra (elsős voltam). Nem mondom, hogy jól esett a szívemnek, de sajnos csak el kellett fogadnom.

Ahogy nagyobb lettem, bekerültem egy új osztályközösségbe, ahol még több bántó megjegyzést kaptam – osztálytársaktól, tanároktól, sőt, olyan emberektől is, akiket nem is ismertem. Ilyenkor sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon velem van-e a baj, vagy csak másoknak nincs jobb dolguk, és ezért másokkal foglalkoznak.

Végignéztem, ahogy másokat bántanak – szavakkal vagy akár fizikailag –, és belegondoltam, milyen borzasztó lehet „áldozatnak” lenni. Nem értem, mi járhat azoknak az embereknek a fejében, amikor ilyesmiket vágnak mások fejéhez, mint: „dagadt”, „csóró”, „csúnya” – vagy még ennél is durvább dolgokat.

Szerintem senki sem tehet arról, hogyan néz ki: milyen az arca, miért pattanásos, miért van kevesebb pénze másoknál, vagy hogy miért túlsúlyos.

A túlsúlyos embereknek általában azt mondják, hogy „nem olyan nehéz lefogyni”, vagy hogy „csak el kell menni az edzőterembe”. De ez nem mindig ilyen egyszerű. Sokan betegség miatt nem tudnak lefogyni. Vannak, akiknek genetikailag szélesebb a csontozatuk, és emiatt automatikusan „dagadtnak” bélyegzik őket. Mások egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy havonta fizessék az edzőterem díját vagy egészséges, drágább ételeket vásároljanak.

Nyilván ezeket a dolgokat olyan emberek mondják, akik még sosem voltak ilyen helyzetben. Akik azt hiszik, hogy ők tökéletesek, mert soványak, nincs semmilyen bőrhibájuk, és anyuci meg apuci mindig telepakolják a zsebüket pénzzel. Ezek azok az emberek, akik sosem fogják megérteni, mennyivel nehezebb így az élet – hogy még ők is rátesznek egy lapáttal a marhaságukkal, a suli, a dráma meg a kamu barátok mellett.

Nincs olyan ember, aki tökéletes lenne – csak sokan elrejtik vagy titkolják a hibáikat. Pedig nem lenne miért. Mert mindenki érez, mindenki él, és mindenki hibázik.

Ezért sem szabad hagyni, hogy mások véleménye befolyásoljon. Sose hasonlítsd magad másokhoz!

És ami talán a legfontosabb: NE magadban keresd a hibát!

Kiemelt fotó forrása: Pinterest

Kurtán Cyntia,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály