A Karamazov testvérek világa

Könyvajánló Istitől

,,A Karamazov testvérek realizmusa végső soron a lélek legmélyén létező erőket és erényeket juttatja diadalra – a bűnök, a ziláltságok, a mohóságok és önzések alatt mégis épen, sértetlenül maradt humánumot, mint az emberlét legvégső lényegét… Testvéreknek érezzük alakjait – és tanainál, eszméinél többet, maradandóbbat közöl velünk ez a testvériség –, mert az író vágyát fejezi ki az egész emberiség testvériesülése iránt.” – írja Söter István Dosztojevszkij regényéről.

Az 1880-ban kiadott regény a világ egyik legismertebb és legeslegjobban megalkotott regényévé vált az évszázad során. Ez a mű megmozgatja az ember fizikai és lelki létét, hiszen már az eleve hosszú két köteten borzasztóan nehéz végigmenni, de a bennük lévő tartalom is néha eléggé felkavaró lehet, valamint nehezen érthető a filozofikus és intellektuális beágyazottsága miatt.

,,Ha nincs halhatatlan lélek, nincs erény. Ha nincs erény, mindent szabad.” Eme idézet a regényből, ami még az elején jelenik meg, megadja a cselekmény alaptónusát, vallási és kultúrális témáját. Hiszen három testvért tár elénk, akik karamazoviak, azaz vágyakozóak, indulatosak, mint tűzforró parazsak. Dmitrij, a legidősebb, az, aki a cselekmény kulcsszereplője lesz. Duhajkodó, iszákos, és szereti a nőket, de lélekben mindig is egy nemesi fiú próbál maradni. A középső pedig Ivan, a korabeli intellektuálisok képe: istentagadó és magának való. A társadalom szemében kitűnő és hírneves – egy újságnál dolgozik. A legkisebb pedig Aljosa, egy ifjú szerzetes, akinek a mindene Isten. Ő próbálja egyben tartani a szereplők összességét, főleg a testvéreit, mindenkihez jó szívvel közeledve.

Itt teljes mértékben láthatjuk a hármasság szimbolikáját, főleg ha elolvassuk a könyv kezdetén szereplő idézetet:

„Bizony, bizony mondom néktek: ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.”

Tisztán látszik, hogy Aljosa az egyetlen tiszta a három közül, hiszen az író szemében ő az igazi hős, aki isteni erővel megmenti a hanyatló Oroszországot, és mindent rendbe hoz. Ám azok a gabonamagvak, amiket elültet egyes szereplőkbe, vagy elhalnak, vagy megmaradnak – pont, mint ő maga. Ez az igazi mártír.

Ez a hatalmas szolgálat, amit Aljosa tesz, járja be az egész regényt – és bejárta volna a második könyvet is, ami ennek lett volna a folytatása. Csakhogy Dosztojevszkij már elkezdeni sem tudta, hiszen az első könyv befejezése után három hónappal hunyt el. De összességében bonyolódott volna a két testvér sorsa, míg a legfiatalabb forradalmat rendez a cár ellen – amelyben vagy mártírhalált hal, vagy győzedelmeskedik. Ezt azonban már soha nem tudhatjuk meg pontosan.

A Karamazov testvérek egy igen mély, és még a mai időkben is releváns magnus opus. A lélek kifürkészhetetlen dolgait és örökérvényű erkölcsi kérdéseket tár elénk, amelyek megérintenek minket – és elolvasása után soha nem fogjuk elfelejteni a ránk gyakorolt hatását.

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály