Következő lépéseim – Kendi Dominik versei

Út a szerelemben

Messzire megyek, messzire én már,
Fájáról levágott virágszál.
Előző falumból kitoloncolt lettem,
Pedig abba nagyon beleszerettem.

Jártam a világot, helyemet keresve,
Minden egyes percben megtörve, elesve.
És megtaláltam mégis a helyem,
Ahol szívesen töltöttem hetem.

De a falu emberei egyre csak bántottak,
A bizalmammal erősen játszottak.
Innen már én álltam tovább végre,
S megyek a következő haza elébe.

Visszatekintés az életre

A Körös emelkedett partján
vitte erős szellő messzire hangom,
Külső igazság ütött újra édesen,
érzem a fájó pofont az arcomon.

Az igazság rikító fénye
az ő csendes szavaiban derült fel,
Mikor azt súgta, hogy
a veled levő szálat engedjem el.

Táplálta a szavakat torkomba,
nem kérdeztem, csak hittem,
Emléktöredékeket szakítva,
lágyan, a pokol kapuiba emeltem.

Hisz az életed egy romos,
háborútól dúlt és rombolt szoba volt.
Ahogy beljebb léptem,
mint katona a fronton, lettem holt.

De a fekete szavak mögött
mégis kedvesen jelent meg emléke,
Forró nyári nappalon
tűznek régi, csillogó, gyönyörű élménye.

S emlék teremtője csak
hallgatta lantomnak bús, bús zenéjét,
Előtted levő történeteknek
elnyúzott, elbetűzött, hiányzó meséjét.

Rombolt. Oltalmaz. Nincs még.

Aranyalmát kapván, Párisz szívében élve,
Három félből egyiknek, szépségéért odaítélve,
Döntés, szívbe és papírba lassan égetve.

Héra, házasságnak büszke istennője,
Áttetsző köteléknek tiszta megmentője,
Szerelmi vágynak mély álomból ébresztője.

Athéné, olajfák teremtője, elbűvölő
Bölcsessége lelkem pirosa, álomszövő,
Szép ruhákba s mosolyba öltözködő.

Aphrodité, szépsége elragadó, ismeretlen,
Kipróbálni, kaland nélkül élhetetlen,
S a szerelem, mit áraszt, oly érthetetlen.

Héra, házasság, Athéné, bölcsesség,
Aphroditéval jő a szerelem, a könnyedség,
Aphroditéval nyugszik lelkem, békesség.

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály