Ballagás

Az ember életében az egyik legszebb esemény a ballagás, legyen szó pedagógusról, szülőről, nagyszülőről, diákról stb. Ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy lezárult egy fejezet, és kezdődik valami teljesen más, egy teljesen új fejezet, amely elvezet minket az ismeretlenbe, egy olyan helyre, ahová nem ismerjük az utat, csak kapargatjuk a felszínt és próbáljuk megfejteni titkát, üzenetét.

Miről is szól a ballagás?

E szó hallatán mindenki az érettségi vagy az államvizsga előtti eseményt érti, amikor is elbúcsúzunk attól a megszokott környezettől, védőburoktól, ahová minden nap jártunk, ahol komfortosan éreztük magunkat, és nem kellett aggódni a jövő miatt. Legalábbis nem olyan gyakran. Mert ameddig iskolába, egyetemre jár az ember, a záróvizsgáig bőven van idő szakmát, vagy középiskolások esetében egyetemet, szakot választani. Miután viszont ez elkövetkezik, hirtelen mintha kifutna a lábunk alól a talaj, és ott állunk üresen, bizonytalanul, hogy merre tovább? Vagy ahogy a népdal is tartja: „Hát én immár kit (mit) válasszak […]” Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg minden ballagó diák fejében, amelyek igenis helyénvalók.

A ballagás gyakran elhangzó kulcsfogalmai a pályaválasztás, a ködös jövő, az ismeretlen, a kezdet és a vég. Hosszú lenne még kiegészíteni a listát, bár én azt gondolom, hogy nincs olyan év, ünnepség, amelyen ne hangoznának el az előbb említett kulcsszavak. Igen ám, de arról keveset beszélünk, hogy milyen lelki folyamatokon, küzdelmeken kell keresztülmenniük a végzősöknek, hogy idáig eljussanak, hiszen rengeteget kell tanulni, készülni a felelésekre, rögtönzésekre, vagy az egyetemistáknak a szesszióra, évközi tesztekre, szemináriumokra, melyek során elvárt a precizitás, szakmai felkészültség, naprakész tudás, és így tovább.

Igen, valóban hosszú, rögös ez az út, amely a ballagásig, a záróvizsgáig, és majd onnan a nagybetűs élethez vezet, de ezáltal fejleszthetjük szakmai tudásunkat, formálhatjuk jellemünket és a jövőnket, mert az élet egy utazás, ahol legalább olyan fontos a megtett út, mint a célba való érkezés. Nemhiába mondják, hogy a megtett út fontosabb, mint a cél. Miért? Mert ha azt nézzük, hogy a küzdelmek mivé formáltak minket, akkor fogjuk ennek a mondásnak a lényegét megérteni, és ezáltal világosabbá válik a cél is, ahová szeretnénk megérkezni.

Kedves Ballagó, aki e gondolatokat olvasod!

Hadd gratuláljak neked az elért sikerekért, e mérföldkőhöz való érkezésért! Bár a java még hátravan, ne felejtsd el, hogy minden vég egy új kezdet záloga. Bízz önmagadban, mert az útravaló, amit eddig kaptál – a tudás, az élmények, a barátok, a tanáraid útmutatása – mind ott van benned. Bármennyire is bizonytalan most előtted az út, minden egyes lépésed közelebb visz ahhoz az emberhez, akivé válni szeretnél. Indulj hát el bátran, mert a jövő nem más, mint egy lehetőség, amit te tölthetsz meg tartalommal. A világ rád vár! 🌟

Kiemelt fotó forrása: https://www.pexels.com/photo/silhouette-of-people-raising-their-graduation-hats-8093032/

Ferenczi Nátánáel