Verseim – Pap Nikoleta

Türelem

Sokan azt mondják, hogy
a türelem rózsát terem.
De mi van akkor, ha
én nem mindig lelem?

Mi van akkor, ha
nincs a lelkemben erő,
Olyan, ami bút s bánatot
Mindig felemelő.

Mi van akkor, ha
a türelem csak egy szó,
valami esőben
Szerteszéjjel foszló.

Csak egy mosoly

Csak egy mosoly,
Nem kell többé semmi,
Így lehet csak igazán
Jó embernek lenni.

Mosolyogj a rosszra,
A fáradtra, az idegenre,
A kotlóst áruló,
Nagy bajszos vénemberre.

Mosolyogj a bánaton,
S mosolyogj a bún is,
Hisz mosoly nélkül
A fájdalom ereje nem kis.

Ismertelek

Ismertelek talán,
Vagy csak a múlt rémképe?
Olyasmi, mi minden este
Beszivárog az elmémbe?

Ismertelek, vagy csak úgy hiszem?
Láttalak, vagy megint csak hisztizem?
Lehet, nem is tudtam, ki vagy,
S nem tudom én ma se,
Lehet, nem is igaz a mi történetünk,
S nem más, mint egy mese.

Az emlékeim főhőse,
Az voltál te, nem más,
De ha most idejönnél,
Megfognálak, mint társ.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály