A szívem tele fénnyel! – Orbán Wanda verse

A szívem tele fénnyel!

Fáj, hogy elmentél messze,
de a hangod itt van minden este.
Minden perc, amit adtál,
valami jó, és bennem maradt már.

Nem sírok most, csak csendben
nevetek egy régi emlékben.
Ahogy hívtál, ahogy néztél,
mintha most is köztünk élnél.

A konyhában illat jár még,
az a régi, vajas szándék,
a kertben a régi emlék,
s ott ülünk kettecskén.

Hiányzol, s ez mindig így lesz,
de a szívem tele fénnyel,
Mert szerettél. S ez örök,
nem múlik el, csak velünk jön.

Orbán Wanda,
7. osztály