Tanári protokoll és etikett

Úgy, ahogy minden szakmának megvan a maga protokollja és normarendszere, a tanári pályának is megvannak a maga követelményei. Írott és íratlan szabályok határozzák meg azt, hogy egy pedagógusnak mit illik és mit nem illik csinálnia a tanteremben, hogyan illendő beszélnie, öltözködnie, hogyan kezelje a különböző helyzeteket, hogyan legyen egy hiteles személy a diákok és a szülők szemében, hogyan viszonyuljon az emberekhez, és még sok más aspektusát a mindennapi munkájának.

A tanári hivatásban az egyik legfontosabb szempont a modellértékűség, amely nemcsak a tanórai viselkedésben kell megnyilvánuljon, hanem az extrakurrikuláris tevékenységekben és még azon túl is. Egy pedagógus létének minden elemével hat a diákok fejlődésére, vagy pont ellenkezőleg, a visszafejlődésükre, butulásukra, mint például öltözet, arcmimika, testtartás, nonverbális kommunikáció, frizura, ékszerek viselése vagy pont ezek hiánya stb.

Régebbi korok pedagógusaitól a társadalom elvárta az elegáns öltözetet, ami azt jelentette, hogy a férfi tanároknak valamilyen sötét színű nadrágot kellett viselniük, inget és kötött mellényt vagy pulóvert, a női tanároknak pedig rendszerint térdig érő szoknyát, kötött pulóvert és lakkcipőt. A XXI. században már sokkal lazábbak lettek a tanügyi alkalmazottakkal szemben támasztott elvárások: most már nem várja el mindenki az elegáns és konzervatív öltözetet, sőt mi több, már a sportos viseletet is elfogadják, a kirívó és extravagáns öltözködést azonban még a társadalom legnagyobb része elítéli.

Az európai kultúrában erőteljesen él a hierarchia figyelembe vétele, ami a legjobban a köszönéskor nyilvánul meg, melynek értelmében előre köszön a férfi a nőnek, a beosztott a főnökének és a belépő a bent levőknek. Igaz, hogy a tanár-diák között fölé-alárendeltségi viszony van, de a tanterembe való belépés felülírja ezt a hierarchiát, és úgy illik, hogy a pedagógus köszönjön előre a diákoknak, mert ő lép be a tanterembe.

Egy másik nagy szempont, ami kezd átalakulni, a tegezés, magázás, önözés viszonya. Régen egy nagyon nagy sértésnek tekintették azt, ha egy diák letegezte a tanárát, függetlenül attól, hogy az egy fiatal pályakezdő volt vagy egy idősebb, tapasztalt személy. A XXI. században egyre jobban kezd elterjedni a tegeződés tanár és diák között, vagy ha nem is a tegeződés, de az a jelenség mindenképpen, hogy a tanár már nem tegezi, hanem önözi vagy magázza a diákokat – és ez pedig kölcsönös.

Az is fontos, hogy egy tanár ne legyen „címkéző” jellegű, azaz ne skatulyázza be a diákokat. A pedagógus feladata, hogy igazságosan adjon érdemjegyet minden diáknak, és ne engedje meg azt, hogy az érzelmei befolyásolják őt, olyan szempontok, mint például ez egy gyenge tanuló volt mindig is, ezért sosem fog jó jegyet érdemelni tőlem, vagy valakinek a lepontozása, csak azért, mert kirívóan öltözködik, kirívó ékszereket, frizurát visel. Nem szabad kivételeznie senkivel sem a tanítványai közül, még akkor sem, ha személyes szimpátiát érez egyes tanítványai iránt.

Egy másik fontos eleme a tanári létnek a hitelesség. Ha egy pedagógus bejelenti, hogy következő órán valamelyik osztály felmérőt fog írni az általa tanított tantárgyból, akkor az osztálynak meg is kell írnia azt a felmérőt, s nem történhet meg az, hogy elhalasztja a dolgozatot, mert a diákok kifogásokkal állnak elő. A tanár nem uralhatja a tanórai beszélgetést, nem azáltal tanulunk meg jól egy idegen nyelvet, hogy hallgatjuk, ahogyan mások beszélik azt, hanem úgy, ha mi magunk is próbálunk minél többet beszélni, és elfogadjuk, ha a tanár kijavítja a hibáinkat – azaz építő jellegű kritikát fogalmaz meg.

Egyéb illemszabályok az ajándékozás etikettjére vonatkoznak, arra, hogy mit illik tanárként elfogadni, és mi az, amit már semmilyen körülmények között nem szabad elfogadni. Például virágot, könyvet, édességet, italt, karórát, kitűzőt el szabad fogadni, de nagyon fontos az árkategória, mivelhogy túlságosan drága és márkás dolgokat már nem illik elfogadni, még egy osztályfőnökség esetében sem.

Sok tanügyi alkalmazott elköveti azt a hibát, hogy csak a legjobb tanulókkal foglalkozik, például minden osztályban csak az első öt legkiemelkedőbb tudású és tehetségű tanulóval, a gyengébben teljesítőket pedig nem is szólítja meg. Ez egy nagy hiba úgy pedagógiai, mint etikett szempontjából, mivel egy tanárnak meg kell szólítania mindenkit az osztályban, az osztályelsőtől kezdve egészen a leggyengébb tanulóig.

Bár a kurrikulum része, sokan úgy vélik, hogy a rejtett tanterv (hidden curriculum) is szerves részét képezi a tanári protokollnak és etikettnek. A rejtett tanterv olyan elemeket foglal magában, mint a tanóra légköre és hangulata, a tanár–diák kapcsolat minősége, valamint a kulturális értékek átadása. Emellett már egészen kis kortól kezdve fontos szerepet játszik az erkölcsösségre, jószívűségre és őszinteségre nevelés, amely a tanítás formális tartalmán túl, az értékek és magatartásminták közvetítésével történik. Magában a tantervben nem jelenik meg explicit módon, tehát nincs szó szerint megfogalmazva, de a rejtett tanterv mégis az oktatás és a protokoll szerves részét képezi. Az általa képviselt magatartásformákon keresztül a pedagógus sokkal többet is megtaníthat a diákjainak, mint a szűk értelemben vett tananyag, olyan dolgokat, mint például az időmenedzsment, érzelmek, hangulatok, stressz kezelése, önreflexió és reális önkép kialakítása, a világ reális problémáira való reagálás. Fontos megtanítani a gyerekeket arra, hogy önmagukhoz méltó életet éljenek: a tanítási óra alatt fókuszáljanak a tanárra és a feladataikra, a szünetben pedig állítsák át a fókuszt.

Amint az előbbiekben is láthattuk, a pedagógusi pálya egy igazi hivatás azok számára, akik komolyan veszik azt, amit csinálnak, de nagyon összetett is egyben, hiszen rengeteg szempontból kell megfelelni, és nagyok a társadalmi elvárások is. Úgy gondolom, hogy – mint minden szakmát – ezt sem lehet az egyetem padjaiban ülve jól elsajátítani, hanem sok gyakorlati tapasztalat kell hozzá.

Kiemelt fotó: VistaCreate

Erni-Szakács Szilárd