Nosztalgia – Tóth Kinga verse

Nosztalgia

Mióta nem létezel többet látlak
Minden egyes képkockában megtalállak
Tudat alatt mindenhol kereslek
Elcsípve veled még egy percet

Amint a madarak ablakomban csicseregnek
Mindent elfelejtve rájuk figyelek
Lágy dallamaik hangodra emlékeztetnek
S a napokra miket a naptár is már elfeledett

Szállnak az évek
De az emlékek még mindig élnek
Amíg létezem és itt vagy bennem
Hisz szerelmünk a halállal szemben is törhetetlen

Neked csak egy fejezet
Ehelyett nekem könyv a polcomon
Melyet előveszek és újra felidézek
Életben tartva azt mi elengedhetetlen

Kopottas borítóját leporolom
Megsárgult lapjait fellapozom
Egyes betűk már lekoptak
De hősiesen odaképzelem még azokat

Hogy is feledhetném el őket
Hisz mosolyod megvilágította életemet
Azóta új emberként létezek
Egy mozaikként él bennem az összes versed

Esténként a fénylő csillagaim
Be-benéznek s rólad mesélnek
Összetört szíved angyalként is értem dobog
S szívembe hatol minden szerelmes sóhajod

Remélem találkozunk majd ha eljön az idő
Felhőknek dőlve felszabadulva beszélgetünk
S csillagokként ragyog fentről szerelmünk
Mert tőle lett értelmes az életünk

Tóth Kinga,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. E osztály