Miért jó (vagy rossz) kisvárosban élni?
Sokan álmodoznak arról, hogy nagyvárosban éljenek: pörgés, mozik, éttermek, események minden nap. Mások viszont inkább egy kisvárost választanak, ahol nyugalom, csend és ismerős arcok várják őket minden utcában. Én magam kisvárosban nőttem fel, és azt kell mondanom, ennek is megvannak az előnyei, hátrányai.
A legnagyobb előnye talán az, hogy itt szinte mindenki ismer mindenkit. Ha reggel elmegyek a boltba, biztos, hogy összefutok legalább két-három ismerőssel, baráttal, és ez gyakran feldobja a napomat. Az emberek figyelnek egymásra, segítenek, ha baj van. Ez a fajta közösségi érzés szerintem egy nagyvárosban már ritkaságnak számít.
Emellett itt sokkal nyugodtabb az élet. Nincs akkora forgalom, nem kell órákat utazni sehova, és az iskolák sincsenek messze. A természet is sokkal közelebb van: néhány perc séta, rövidebb autó- vagy bicikliút, és máris egy erdőben vagy egy mezőn találom magam. Ez nagyon sokat jelent, amikor az ember a szabadban ki akar kapcsolódni, vagy egyszerűen csak egy kicsit egyedül szeretne lenni.
Az is igaz ellenben, hogy egy kisvárosban gyakran unatkozik az ember. Nincs túl sok programlehetőség, főleg akkor, ha fiatal vagy. Nincsenek nagy koncerthelyszínek, mozik, gyorséttermek, és kávézó, fagyizó is csak egy-két helyen akad (szerencsés esetekben). Ha valami igazán különlegesre vágyik az ember, gyakran utaznia kell, ami idő és pénz.
A kisvárosi „mindenki ismer mindenkit” hangulatnak ám megvan a rémisztőbb oldala is: ha történik valami veled, azt másnap már a fél város tudja. Nehéz titokban tartani dolgokat, és néha úgy érzem, az emberek túlságosan is kíváncsiak egymás dolgaira.
A kisvárosi lakosokra az is gyakran igaz, hogy sajnos a gimnáziumi vagy egyetemi oktatáshoz el kell hagyniuk a szülői házat, és 15-19 év kisvárosi élet után belecsöppenniük a városi, buzgó életbe – mindezt szüleik segítsége nélkül.
A kisvárosok legfontosabb eleme az események fontossága. Itt egy falunap vagy egy kisebb sportesemény nem csak egy átlagos program, hanem igazi élmény. Az emberek összegyűlnek, beszélgetnek, sütnek-főznek, és közösen tesznek a programért – például fellépnek, szerveznek vagy segítenek. Egy ilyen környezetben az ember könnyebben megtanul felelősséget vállalni, kezdeményezni és szerepet vállalni mások életében is. A kisváros tehát megtanít arra, hogy a közösségért való tenni akarás nemcsak érték, hanem örömforrás is lehet.
Egy kisvárosban felnőni azt is jelenti, hogy az ember hamarabb megtanul lemondani bizonyos dolgokról. Mivel nem található minden utcasarkon mozi, gyorsétterem vagy különleges program, az ember kénytelen másféle szórakozást keresni. Ez viszont megtanít arra, hogy értékeljük az egyszerű dolgokat: egy séta a barátokkal, egy közös beszélgetés vagy egy biciklizés is különlegesnek tűnhet.
Összességében én szeretem, hogy kisvárosban nőttem fel, és mára már beismerem azt is, hogy ez nem való mindenkinek, ahogy talán nekem sem, hiszen fiatalként nyüzsgésre vágyom. Néhány év múlva lehet, visszatérek, ha megöregszem. 😊
Kiemelt fotó: Shutterstock
Sütő Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály