A fagyosszentek

A három nap (május 12., 13., 14.) névnaposai – Pongrác, Szervác és Bonifác – a néphagyományban együtt jelennek meg, mint az ún. fagyosszentek. Bár a keresztény szentek legendái és az időjárási jelenségek között közvetlen kapcsolat nem mutatható ki, a népi megfigyelések és a népköltészet mégis szoros kapcsolatot teremtett e szentek és a májusi hideg időjárás között.

A magyar néphit szerint ezekben a napokban gyakran előfordulnak hirtelen jött lehűlések, amelyek különösen veszélyesek lehetnek a kerti veteményekre, gyümölcsfákra, szőlőre. Ennek megfelelően a fagyosszentek időszaka köré sokféle szólás, mondóka és megfigyelés szövődött.

Topolyán így magyarázták e szentek „haragját” az emberek iránt:

„Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért haragusznak ránk emberekre, és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket.”

A Berettyóújfalusi rigmus már egyértelműen a hidegre utal:

„Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz.”

A Nagydobrony környéki néphit szerint, ha a fagyosszentek idején erős hideg van, az rossz termést vetít előre. Ezzel szemben Zagyvarékason úgy tartották, hogy ha ekkoriban nem látszik felhő az égen, az bőséges bortermésre utal. Hasonló megfigyelés él a Drávaszögben, Vörösmart településen is, ahol a következő regula járta:

„Sok bort hoz a három ác,
Szervác, Pongrác, Bonifác,
Ha felhőt egyiken se látsz!”

Ferencszálláson a fagyosszentekhez fűződő mondóka a védekezésre is utal, különösen a szőlő megóvása érdekében:

„Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök,
Hogy a szöllő e ne fagyjon, füstöljetnek kendtök!”

Az Ipoly mentén egy további név is kapcsolódik a sorhoz: Zsófia, akit szintén a fagyot hozó napok közé soroltak. Ipolybalogon így hangzott a mondás:

„Pongrác, Szervác, Bonifác,
Zsófia is lehet gyász.”

A hagyományos paraszti gazdálkodásban a fagyosszentek idejének kiemelt jelentősége volt. A gazdák – elővigyázatosságból – gyakran kivártak e napok végéig, mielőtt elültették a melegigényes növényeket, mint az uborka, bab vagy a paradicsom. Úgy tartották, hogy e három nap után már kevésbé fenyeget a fagyveszély, így a vetemények biztonságban fejlődhetnek.

A fagyosszentek hagyománya jól példázza, hogyan szövődnek össze a vallási ünnepek, a népi tapasztalatok és az időjárási megfigyelések. Bár a modern meteorológia már pontosabb előrejelzéseket nyújt, a Pongrác, Szervác és Bonifác köré épült hiedelmek továbbra is élnek a kollektív emlékezetben, különösen a mezőgazdasággal foglalkozó közösségekben.

Kiemelt fotó forrása: Boross Marietta: Paradicsompalántázás a Kossuth Tsz.-ben, 1955 | Néprajzi Múzeum, Budapest

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év