Félelmetes megkülönböztetés − Zágoni Balázs: A csillag és a százados című művéről
Mit tennél, ha egyik napról a másikra kiderülne, hogy nem is az vagy, akinek hitted magad? Hát, ha megtudnád, hogy minden kedvenc tárgyadat el kell vinned otthonról? Ez még talán mind apróságnak tűnik ahhoz képest, hogy a legjobb barátoddal is meg kell szakítanod a kapcsolatot. Hogyan lehet mindezt megérteni tizenegy évesen? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni Zágoni Balázs A csillag és a százados ifjúsági regénye, amely a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2025-ben.
A regény négy nagy fejezetre van tagolva: tavasz, nyár, ősz tél, ezen belül pedig alfejezetekre, a végén pedig az epilógus található, ahol össze van foglalva az elmesélt események utáni időszak.
A regény úgy indul, hogy Dávid, a főszereplő, Péterrel tölti a délutánt, és látják Budapest utcáin ahogy a németek bevonulnak. A két fiú egyelőre mit sem sejt a későbbi veszedelemről, besegítenek a házimunkákban, olvasnak, játszanak, iskolába járnak, vasárnaponként együtt esznek és közben hallgatják a rádiót. A kamaszkor mindennapiságát azonban egy rádióbejelentés töri meg, amely kimondja, hogy a zsidóknak sárga csillagot kell hordaniuk a kabátjukon. Később pedig a megszorítások sorozata következett, hisz mindent elvesznek tőlük, ami fontos, és teljesen átírják az életüket.
Dávid egyre inkább érezi, hogy a zsidók most mások, mint a többiek, holott eddig nem is tudta, hogy ők zsidók. Egy olyan családba nyerünk betekintést, ahol a zsidó szokásokat egyáltalán nem gyakorolják, sőt nem is beszélnek származásukról. Majd hirtelen megbélyegzik őket az identitásuk miatt, és Dávid Szatmári Mama által fedezi fel, hogy mennyi hagyományuk is van a zsidóknak kezdve a kóserételektől át a sóletig, majd a titokzatos Dávid-csillag jelentéskörét is megérti.
A regény különlegessége, hogy a holokauszt kegyetlenségeit nem a koncentrációs táborok felől látja az olvasó, hanem a városi mindennapok és egy négytagú család szemüvegén keresztül, amit többször is elszakítanak egymástól. Ahogy egyre mélyebben kezdjük megérteni az eseményeket, az lesz a benyomásunk, hogy ebben a bizonytalanságban lehetetlen egészséges kapcsolatokat ápolni, így Dávid és Péter barátsága is egyre távolabbá válik, de végig gondolnak egymásra.
A mű bizonyságot tesz arról, hogy a legkeményebb időszakokban is lehet találni egy parányi emberséget, amely segít elmenekülni vagy épp megszállni valahol, vagy egy pisztolytól szabadít meg, esetleg az éhhaláltól. És volt egy hős, aki több ezer ember életet mentett meg, miközben az övét kockáztatta. Ugyanakkor az embertelenség ellepi Budapest utcáit, és minden sarokból az ellenőrzés leselkedik a sokszor menekülő Dávidékra, akiknek igazolniuk kell zsidóságukat, pedig eddig semmit sem jelentett személyiségüknek ez a darabja.
Ezt a regényt egyaránt ajánlom kamaszoknak és felnőtteknek is, hiszen rádöbbent arra, mennyire kiszámíthatatlanul működött ez a rendszer, és nem lehetett tudni, épp kiktől kell tartani. Ugyanakkor azt is felfedezhetjük benne, hogy mennyire fontos tisztában lenni a hovatartozásunkkal és azzal, hogy kik is vagyunk mi és a felmenőink, hiszen ezek olyan kérdések, amelyek visszaköszönhetnek a mindennapjainkban.
A kép forrása: Móra Könyvkiadó
A szerző Varga – Göcz Nikolett, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Többnyelvűség és multikulturalitás mesterszakának hallgatója