Magyar fiatalokat összekötő élmények – a Rákóczi Alapítvány Mozgótábora
Egy különleges lehetőségnek köszönhetően idén én is részt vehettem a kanadai Rákóczi Alapítvány Mozgótáborában. A program célja nem csupán az, hogy a határon túli magyar fiatalok megismerhessék Magyarországot, hanem az is, hogy közösséget alkossanak, barátságokat kössenek, és közelebb kerüljenek saját történelmükhöz és kultúrájukhoz.
A tábor és az alapítvány történetéről Papp Aykler Zsuzsát, a kanadai Rákóczi Alapítvány mintegy harminc éve hivatalban lévő elnökét kérdeztem.
A Rákóczi Alapítvány 1953-ban alakult Kanadában. Küldetése, hogy világszerte támogassa a magyar fiatalokat. A Mozgótábor ötlete akkor született meg, amikor a rendszerváltást követően megnyíltak a határok, és Zsuzsa férjével együtt Kárpátaljára utazhatott. Az ott tapasztaltak mélyen megérintették őket: azt látták, hogy az ott élő magyar fiatalok jelentős elszigeteltségben élnek.
Ebből a felismerésből indult el a program, amely kezdetben mintegy 80, Erdélyből és Kárpátaljáról érkező fiatalt kapcsolt össze. Azóta a tábor sokak számára meghatározó élménnyé vált, és évről évre újabb fiataloknak biztosít lehetőséget arra, hogy személyesen is megtapasztalják a magyarországi közösségi és kulturális életet.
Az alapítvány azonban nem csak a Mozgótáborral segíti a fiatalokat. Az egyik fontos programjuk az ösztöndíjprogram, amelyben olyan fiatalokat támogatnak, akik korábban részt vettek az alapítvány programjaiban. Évente körülbelül száz ösztöndíjat osztanak ki. Emellett egy étkeztetési programot is működtetnek Ungváron, amellyel szintén a helyi közösséget igyekeznek támogatni.
Az alapítvány történetében természetesen voltak nehezebb időszakok is. A tábor egy alkalommal három évre leállt, amely idő alatt egy külön pályázatot hirdettek meg. A jelentkező fiataloknak arról kellett írniuk, hogyan befolyásolta őket és életüket Trianon határon túli magyarként. A pályázatra mindössze egy hónap alatt mintegy száz pályamű érkezett.
A beérkezett írások olyan magas színvonalúak voltak, hogy az alapítvány úgy döntött, nem hagyja őket elveszni: a pályaműveket magyar és angol nyelven is kiadták. Ez is jól mutatja, hogy a fiatalok számára mennyire fontos kérdés a történelem, az identitás és az, hogy megfogalmazhassák saját tapasztalataikat.
A program sikerének egyik kulcsa az, hogy az alapítvány folyamatosan keresi az új lehetőségeket a fiatalok megszólítására. Nem ragaszkodnak kizárólag a hagyományos, írásos pályázatokhoz, hanem igyekeznek olyan módszereket is találni, amelyek közelebb állnak a mai generációhoz.
Az egyik ilyen kezdeményezés, hogy a táborból hazatérő fiatalok saját iskolájukban élménybeszámolót tartanak. Így nemcsak ők gazdagodnak a tábor során szerzett élményekkel, hanem tovább is adhatják azokat társaiknak. Egy-egy személyes beszámoló pedig sokszor sokkal közvetlenebbül képes megszólítani a fiatalokat, mint egy hagyományos pályázati felhívás.
A Rákóczi Alapítvány munkája így jóval túlmutat egy nyári tábor megszervezésén. Közösségeket épít, lehetőségeket teremt, és olyan fiatalokat kapcsol össze, akik bár különböző országokban és régiókban élnek, mégis közös nyelv, kultúra és történelem köti össze őket.
Számomra a Mozgótábor egyik legfontosabb üzenete éppen ez volt: a közös élmények képesek ledönteni a határokat. Azok a barátságok és emlékek, amelyek egy ilyen táborban születnek, sokkal tovább tarthatnak annál a néhány napnál vagy hétnél, amit együtt töltünk. És talán éppen ez az egyik legfontosabb küldetése a Rákóczi Alapítványnak: hogy a magyar fiatalok ne elszigetelten, hanem egy nagyobb közösség részeként éljék meg magyarságukat.
A kép forrása: II. Rákóczi Ferenc Alapítvány Facebook oldala
A szerző Balogh Olívia – Tamara, a nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnázium diákja.