cd9dd734-b4c1-42f8-ba61-5a1e17eca5e8_1892x1261

Hányszor tudja egy ember újrakezdeni?

Van olyan, hogy “túl késő”, vagy csak a világ akarja velünk azt éreztetni, hogy az életben mindennek megvan a rendje, azt pedig mindenkinek szigorú keretek között kell követnie?

Valószínűleg ti is sokszor gondolkodtatok már azon, hogy szeretnétek valamit újrakezdeni az életetekben, amivel nem voltatok megelégedve. Legyen szó kisebb, vagy akár nagyobb dologról, aminek a kapcsán megfordult a fejetekben, hogy újra szeretnétek csinálni. Hogy jobban szeretnétek csinálni. 

Az újrakezdés nem feltétlen jelent egy új várost, új munkát, új kapcsolatot vagy esetleg egy új egyetemet. Van, hogy egészen egyszerűen csak azt jelenti, hogy egy nap, mikor felkelünk, már nem akarjuk ugyanúgy élni az életünket, ahogyan ezelőtt. Nem akarjuk ugyanazt a monoton rutint csinálni nap mint nap. Valami újat akarunk. Valamit, amitől talán boldogabbak leszünk. Amiben sikeresebbek lehetünk. Ami valóban a “mi utunk”.

De miért olyan nehéz újrakezdeni? 

Talán az ismeretlen miatt. Talán azért, mert nem tudjuk előre megjósolni, hogy boldogabbak leszünk-e, ha új munkahelyen kezdünk el dolgozni. Hogy nem tudjuk, biztosabb jövőt ad-e egy másik egyetem, egy másik szak. Hogy bizonytalanok vagyunk abban, hogy egy másik városban otthonosabban fogjuk-e érezni magunkat, mint az előzőben.

Bennünk, emberekben mégis megvan az a plusz, hogy furcsak módon mindig újra tudjuk kezdeni. Akkor is, mikor úgy érezzük, nincs miből építkezni. Elveszíthetünk embereket, barátságokat, értékeket, állásokat, sőt néha még önmagunkat is. Mégis marad bennünk valami, ami azt harsogja: “Próbáld meg mégegyszer, menni fog!” Onnantól kezdve pedig csak rajtunk áll, hogy vagyunk-e elég bátrak ahhoz, hogy valóban újrakezdjük. Még akkor is, ha minden bizonytalan.

Persze minden újrakezdés magával hozza a múltat valamilyen módon. Mindig ott lesz velünk, hiszen elsősorban a döntésünk oka az volt, hogy jobb életet szeretnénk teremteni magunknak annál, mint amilyenben eddig éltünk. A múltunk azonban nem határozhat meg minket. Nem döntheti el helyettünk, hogy képesek vagyunk-e a jobbra, vagy hogy egyáltalán megérdemeljük-e azt.

Mert végső soron nem az számít, hogy hányszor kellett újrakezdenünk az életünk során, hanem az, hogy hányszor voltunk képesek rá. 

Hányszor kezdhetjük újra az életünket? Egyszer? Kétszer? Háromszor? Vagy annyiszor, ahányszor csak szükségünk van rá? 


Kiemelt fénykép forrása: Substack

A szerző Beiland Patricia, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója.