Edith Eva Eger emlékére

Edie nem csupán egy szemtanú volt a történelem legsötétebb óráiból, hanem egy fényesen világító torony, aki Auschwitz sarában, édesanyja elvesztése és a felfoghatatlan borzalmak után is képes volt a belső szabadságról „táncolni”. Élete és munkássága nem csupán egy életrajz, hanem egy egyetemes gyógyulási folyamat krónikája.

1927-ben Kassán született, tizenhat évesen deportálták, majd az Egyesült Államokba emigrálva évtizedekkel később döbbent rá, hogy a múlt börtöneiből csak a szembenézés és az önelfogadás útján szabadulhat.

Ötvenegy évesen doktorált klinikai szakpszichológusként, hogy saját traumáit bölcsességgé alakítva millióknak mutasson utat a megbocsátás és a lelki béke felé.

Legendássá vált hitvallása, miszerint „a legfontosabb nem az, ami velünk történt, hanem az, hogy mit kezdünk vele”, ma már nem csupán egy idézet, hanem kötelező iránytű minden ember számára, aki valaha is a sors áldozatának érezte magát.

Első könyvét, A döntést, nyolcvankilenc évesen tárta a világ elé, és ez a mű – valamint az azt követő Az ajándék és A balerina – nem választható olvasmány, hanem elengedhetetlen szellemi muníció mindannyiunk számára.

Műveit elolvasni nem csupán irodalmi élmény, hanem erkölcsi kötelesség és önmagunkkal szembeni gesztus, hiszen minden egyes sora arról tanúskodik, hogy a legmélyebb pokolból is ki lehet táncolni, ha merünk a szeretet és az élet mellett dönteni.

Edith Eva Eger hatalmas űrt hagy maga után, de öröksége minden egyes könyvével arra kéri az olvasót: ne csak túlélők, hanem saját életünk virágzó és szabad alkotói legyünk.

Emléke előtt talán úgy tiszteleghetünk a legméltóbb módon, ha újra és újra a kezünkbe vesszük könyveit, magunkba szívjuk tanításait, és továbbadjuk azt a reményt, amelyet ő oly töretlen hittel képviselt.

A Majomsziget szerkesztősége

Kiemelt fénykép forrása: Magyarországi Baptista Egyház