Az utóbbi tíz év legszomorúbb tanévkezdése

„Az idei az utóbbi tíz év legszomorúbb és legkonfliktusosabb tanévkezdése” – nyilatkozta az Edupedu portálnak Mircea Miclea.

A politikus és tanügyi szakember hangsúlyozta, hogy hosszú idő óta nem tapasztaltak Romániában ennyire feszült hangulatú tanévnyitót, és soha nem volt ekkora a szakadék Románia és más országok között. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kötelező óraszám növelése újabb konfliktusokat szült, amelyek sok esetben a tanárikban éleződnek ki.

Több iskolaigazgató is rossz döntésnek tartja a kormány határozatát, amely a kötelező óraszám megnövelésére és az iskolaösszevonásokra vonatkozik az állam költségeinek csökkentése érdekében. Mircea Miclea szerint ezek olyan intézkedések, amelyek révén ugyan az állam megspórol egy minimális összeget, ám a veszteség szociális, érzelmi és mentális téren sokkal jelentősebb. A szakember úgy véli, hogy ezek következtében tovább nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyeknek elsősorban a kisebb településeken élő diákok a kárvallottjai.

A kisebb települések különösen nehéz helyzetben vannak, mivel kevés tanár vállalja, hogy két, három vagy akár négy különböző iskolában tanítson, és az ezzel járó ingázást is felvállalja csak azért, hogy teljesíteni tudja a 20 órás normáját. Egy másik dolog, ami különösen zavarta Mircea Miclea tanár urat, az volt, hogy Daniel David tanügyminiszter rendkívül gyengén, mondhatni hibás módon indokolta meg a döntéseket. Például a diáklétszám emelését így magyarázta:

„Nem hiszem, hogy túlságosan nagy problémát fog jelenteni, hogy 1–2 paddal több lesz egyes tantermekben (Nu cred că este o problemă majoră să avem cu 1–2 bănci mai mult în unele clase)”.

Az ilyen jellegű kommunikáció a miniszter részéről tovább fokozta a társadalmi elégedetlenséget.

Több szakszervezet is hangsúlyozta, hogy ez a mondat rengeteget elárul a miniszter gondolkodásmódjáról, aki nem diákokban, hanem padokban és székekben gondolkodik. Nagy felháborodást váltott ki továbbá az órabér (plata la oră) megállapítása is, amelynek összegét a vezetőség eredetileg 22 lejben határozta meg. Nem csoda, hogy a pedagógustársadalom felháborodott azon, hogy mindössze 22 lejes órabérrel akartak kifizetni egy olyan személyt, aki egyetemi oklevéllel és pszichopedagógiai bizonyítvánnyal rendelkezik, és aki minimum három, de sok esetben ennél jóval több évet is eltöltött a felsőoktatásban.

Mircea Miclea szerint, ha a jövőben Románia vezetése valóban azt szeretné, hogy az ország oktatási rendszere felvirágozzon, akkor sokkal több pénzt kell elkülönítenie az oktatás számára, nem pedig megszorító intézkedéseket hoznia. A szakember abban bízik, hogy a következő hónapokban Daniel David oktatási miniszter visszatér ezekre a döntésekre, belátja, hogy elhibázottak, és újragondolja a rendszer finanszírozásának lehetőségeit.

A riporter azt is megkérdezte a tanár úrtól, hogy egyetért-e azokkal a vádakkal, amelyek gyakran érik a pedagógusokat: keveset dolgoznak, legtöbbször csak napi 4–5 órájuk van, rengeteg szabadságuk van az évben, amelyből a leghosszabb a nyári vakáció. A szakember erre egy frappáns választ adott, amit személy szerint én magam is nagyra értékelek. Úgy fogalmazott: ez olyan, mintha egy színész teljesítményét csak abban mérnénk, hány percet tölt a színpadon, és mindaz, ami a kulisszák mögött történik, teljesen irrelevánsnak számítana.

A pedagógusi munka azonban messze nem merül ki abban a heti 18–20 tanórában, amit a tanár a tanteremben megtart. Ehhez hozzátartozik a tanórákra való felkészülés, a lecketervek összeállítása, feladatlapok elkészítése, a tanmenet kidolgozása, felmérők megírása és kijavítása, valamint az olyan programok megtervezése, mint például az Iskola másképp hét. Volt olyan pedagógus, aki arról nyilatkozott, hogy az órákra való felkészülés, a didaktikai eszközök beszerzése és elkészítése, a továbbképzéseken való részvétel – hiszen a tudomány és az oktatási módszerek is folyamatosan fejlődnek –, valamint a dolgozatok megszerkesztése és kijavítása sokkal több időt és energiát vesz el, mint maguk a tanórák megtartása.

Idén mintegy 15 000 tanár hagyta el a rendszert, többségük pályakezdő volt: olyan fiatal pedagógusok, akik most szerettek volna belevágni ebbe a hivatásba, vagy csak néhány éve kerültek be az oktatás világába.

Tóth Szilárd Facebook-bejegyzésében (amelyet időközben már rengetegen megosztottak) a következőképpen fogalmazott:

„Azok közül, akik huszonévesen egy ilyen pofont kaptak a tanügy(miniszter)től, hányan fognak jövőre versenyvizsgázni, hogy esetleg egy hasonló pofonba belefussanak? Mert több tízezer tanár már áprilisban beiratkozott versenyvizsgára (amikor „x” számú állás volt meghirdetve minden szakterületen), májusban megtartották a vizsgatanításaikat, júliusban versenyvizsgáztak (életem legnehezebb vizsgája volt 1999-ben az a 4 órás versenyvizsga), hogy azután megtudják: az „x” számú állásból maradt egy nagy semmi.”

Tóth Szilárd azt is hangsúlyozta, hogy az osztálylétszámok megnövelése a közoktatás minőségének romlásához fog vezetni, mivel ennek következtében sokkal kevesebb idő és energia jut majd az egyes diákokra.

Hamarosan egyre nagyobb lesz az igény a magániskolákra – már azok körében, akik megengedhetik maguknak –, s ezzel még tovább mélyül a társadalmi osztályok közötti szakadék.

Véleményem szerint ez valóban a közoktatás egyik mélypontja, amely bármelyik irányba elindulhat: javulhat, de akár tovább is romolhat a helyzet. Az oktatási rendszer már évek óta több sebből vérzik, de a 2025-ös év rendeletei igazi megbénító csapásként hatottak rá, melynek az igazi következményei majd csak évek múltán fognak kiderülni. Reményeim szerint a pedagógusoknak sikerül majd kihozniuk a legtöbbet ebből a helyzetből is, és találnak megoldást az új problémákra is.

Kiemelt fotó: Școala Aletheea | Edupedu

Erni-Szakács Szilárd