Signal, a német propaganda mesterműve
A katonai konfliktusok kezdettől fogva részben a pszichológiai hadviselésről is szóltak: fenyegetések, csapdában tartás, ígérgetés, majd később a mára már jól ismert propaganda. Modern értelemben a propagandát az első világháború hozta el: poszterekkel, röplapokkal, újságokkal és gyakorlatilag bármivel üzenték, hogy „én jó, ő rossz, gyere és harcolj velem!”
A második világháború előtt és alatt ezt a gépezetet Németország kétszáz százalékra tekerte: számtalan propagandakiadványt adtak ki, Goebbels propagandaminisztériuma pedig filmekkel és beszédekkel ösztönözte a népet a harcra. Ezen gépezet mesterműve volt a Signal, a Wehrmacht propagandamagazinja. Tekintsünk bele közösen a történetébe, és vizsgáljuk meg a modern propagandára tett hatásait is!
Az állami intézetektől függetlenül a német Wehrmacht propagandavezetője, Hasso von Wedel 1940 áprilisában indította el a Signal című katonai propagandakiadványt. A kéthetente megjelenő magazint a német szövetséges államok és az elfoglalt területek nyelvein adták ki, összesen mintegy 30 nyelven (például olasz, norvég, francia, magyar, román stb.), és még Amerikába is eljutott, ahol 1941 decemberéig forgalmazták.
Öt éves élettartama alatt a Signal a kontinens legelterjedtebb lapjává vált: harminchatezer helyen és húszezer városban lehetett megvásárolni. 1943-as virágkora idején akár több mint kétmilliárd példányt is nyomtattak belőle.
Tartalmában katonai tematikájú volt, de a manipuláció céljából „gyengített” propagandát közvetített, nagyrészt a német nép fejlettségének bemutatásán keresztül. A katonai hírek mellett kulturális, technológiai, gazdasági és tudományos bemutatókat is tartalmazott, és híresebb német márkák (Audi, BMW, Siemens stb.) reklámjaival is teletömték.
Emellett színes, fényes és kétoldalas képeket közölt, amelyeket olyan profi fotósok készítettek, mint André Zucca, és a cikkeket is profi szerkesztőség állította össze.
Végül a háború elvesztése a Signal végét is jelentette: az utolsó számát svédül adták ki 1945 áprilisában, amelyből egy példány maradt fenn.
A Signal viszonylag rövid története jól bemutatja, hogyan tudja egy modern stílusú magazin minimális ideológiai híresztelések révén is teljesen átformálni az emberek gondolatait egész birodalmakról. Iskolapéldája az indirekt propagandának, amely lassan és fokozatosan férkőzik be a célpont tudatába a kívánt gondolatokkal, mindezt hadi tudósítások, technológiai hírek és reklámok segítségével. Emellett a magazin kedvelt gyűjtői tárgy is, számos online boltban kapható.
Kiemelt fotó: ebay.com
Vajna Csongor-Mihály