Fiatal és bolond – Pap Nikoleta versei

A gyermek

Mikor érti meg az, ki bolond,
hisz ő nem egy bohóc, hogy az élet nem egy porond.
Nem tehet minden követ hegyre-halomra,
nem várhat örökké az elnyert jutalomra.

Ne legyen butus és ne legyen néma,
tegyen a jövőért, ha lehet, még ma.
Ne legyen gyermek, ne legyen csendes,
hisz az életben egy felnőtt sem rendes.

Szelíd

Szelíd szeme rám tekint,
s már jobb is lesz a kedvem,
szeress és szeretnek,
ez az első elvem.

A ragyogás már elhagyott,
csak a barna szeme öl meg,
de rá kell jönnöm nekem is,
nem ember, ki törvényeket megszeg.

Fiatalság

Fiatal az idő,
nem is telik gyorsan,
de nem reménykedhetünk
mindig csak a sorsban.
A fiatalság eltelik,
annyi lesz a napnak,
és hiába is dolgoznak,
ha a végén nem aratnak.

Legyél te az

Legyél te az, kit meghallok a dalban,
legyél te az, kit nem nyom el a dallam.
Ne feledjelek el az esti gyenge széllel,
ne repülj vissza ez első kis fecskével.

Légy az árnyékom minden tűző napban,
légy a menedék egy idegen holnapban.
Ne legyen titok, és ne legyen rontás,
ne legyen félelem, se pedig elmúlás.

Légy te az álmom, egy beteljesülő vágy,
légy te egy fárasztó nap után pihentető, jó ágy.
Légy te a holnap, ha elpusztul a ma,
légy te a minden, minek nincsen rossz nyoma.

Csak ma

Csak ma élek veled, már csak ma leszek itt neked,
csak ma szalad az idő, s nem telik mégsem.
Csak ma nem hagylak itt, maradok veled,
csak ma jöttem el, hogy nevemet a lelkedbe véssem.

Végtelen

Ez nem csak egy jel,
hisz végtelen a szerelem,
mi mindent megnyer.
Nem vagyunk mulandók,
csak örök gyerekek,
nem lesz mindig jó,
de szeretem, ha meredek.
Nem leszek kedves,
s te nem leszel ártatlan,
de végtelen a szerelmünk
egy örökös ábrándban.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály