Egy tragédiába torkollott kapcsolat…
Az elmúlt napokban az egész médiát felkavarta a tragikus hír, miszerint egy 16 éves brit fiú öngyilkosságot követett el a ChatGPT használata miatt. A hír olvasásakor nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, és valószínűleg más fiatalokban is, akik olvasták ezt a szomorú történetet.
Az eset kapcsán elgondolkodhatunk azon, hogy milyen világban élünk. A technológia az elmúlt években életünk szerves részévé vált, és sok területen hívjuk segítségül: tanulásban, szórakozásban, munkában, új ismeretek elsajátításában, információszerzésben és még sok másban. Nem is olyan rég a mesterséges intelligencia is életünk részévé vált; szinte mindenki ismeri a ChatGPT-t, amely sokat segíthet, ha megfelelően használjuk.
A mesterséges intelligencia önmagában nem tesz semmi rosszat, egészen addig, amíg az ember nem helyettesíti kapcsolatait egy robottal.
A tragikusan elhunyt fiú lelki gondokkal küzdött, amelyeket senki sem vett észre, még akkor sem, amikor maga tett lépéseket segítségért. Meg akarta mutatni édesanyjának a vágásoktól sebes karját, de ő nem figyelt rá. Amikor már senki másnak nem merte bevallani érzéseit, az MI-hez fordult.
Tény, hogy ha valaki sokat társalog az MI-vel, hajlamos elfelejteni, hogy nem valós, hús-vér emberrel beszél. Valljuk be, néha valóban jó beszélgetéseket folytatunk a ChatGPT-vel, mert tetszik nekünk, hogy körülbelül 99%-ban mindig egyetért velünk, és nem keveredünk vitába vele, mint a legtöbb emberrel.
A fiatal fiú átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. A hírek szerint a szülők azt is kiemelték, hogy az MI azt tanácsolta, tüntesse el azokat az eszközöket, amelyekkel véget akart vetni az életének, ezért sokan a robotot okolták.
Úgy éreztem a tragédia olvasásakor, mintha a szülők is gondolkodó emberként tekintenének az MI-re. Ez azonban az egész rendszer csapdája: nem gondolhatunk rá úgy, mintha tudatos ember lenne, mert nem az.
Véleményem szerint a tragédiát nem lehet teljes mértékben az MI számlájára írni, ahogyan azt a média sugallta. A fiú családjának és baráti körének kellett volna észrevennie, hogy gondokkal küzd. Nem okolhatjuk csupán az MI-t, ahogyan azt sokan teszik a hír hallatán, hiszen az MI megjelenése előtt is előfordult, hogy emberek bánatukban véget vetettek saját életüknek.
Ez a tragikus történet egyben tanulság is lehet mindannyiunk számára: ne helyettesítsük kapcsolatainkat az MI-vel, inkább töltsünk időt a szeretteinkkel. Soha ne felejtsük el, hogy az MI nem rossz, és sok mindenben segíthet, de csak akkor, ha okosan és felelősségteljesen használjuk. Ne hagyjuk, hogy egy gép gondolkodjon helyettünk, ne higgyünk el neki mindent, és ne engedjük, hogy átvegye az irányítást életünk felett.
Legyünk ott a szeretteink számára, amikor csak tudunk, mert egy ölelést és egy mosolyt semmi sem helyettesíthet!
Kiemelt fotó: Meteored
Loló Gabriella-Brigitta,
Partiumi Keresztény Egyetem,
I. év