Illemszabályok – befejező rész
Az étkezés nemcsak a táplálkozásról szól – társas esemény is, amelynek saját, évszázadok alatt kialakult szabályai vannak. Az asztalnál tanúsított viselkedésünk sokat elárul rólunk: mennyire vagyunk figyelmesek, tisztelettudóak, és mennyire tudunk alkalmazkodni másokhoz. Az asztali illemszabályok nem csupán díszes protokollokat jelentenek, hanem a közös étkezés zökkenőmentességét, kellemes hangulatát biztosítják – akár otthon, akár vendégségben vagy épp egy étteremben ülünk asztalhoz.
Otthoni környezetben sokszor lazábbnak tűnhetnek a szabályok, de még itt is fontosak az alapvető udvariassági gesztusok. Nem illik például elsőként enni kezdeni, ha mások még nem ültek le vagy nem tálaltak. A közös étkezés megvárása, az étel megköszönése – még ha csak egy gyors „köszi a vacsorát” – mind hozzájárulnak a jó hangulathoz és a tiszteletteljes légkörhöz. A telefonozás, tévénézés étkezés közben – bár sok családban megszokott – nem számít jó modornak, hiszen elvonja a figyelmet egymásról.
Vendégségben az asztali illemszabályok még nagyobb hangsúlyt kapnak. Ilyenkor különösen fontos, hogy a házigazdához igazodjunk. Ne kezdjünk el enni, míg ő nem ül le, vagy nem köszönti az asztaltársaságot. Érdemes figyelni a tálalás sorrendjére: a vendégek gyakran a nőknek, idősebbeknek szolgálnak először. Ha valami nem ízlik, vagy nem szeretnénk egy adott ételt megkóstolni, próbáljuk meg ezt tapintatosan kezelni, udvariasan megköszönve az ajánlást. A „nem vagyok éhes, de köszönöm” mindig jobb, mint egy nyers „én ezt nem eszem meg”. Étkezés után pedig illik megköszönni a vacsorát, dicsérni a házigazda igyekezetét – még akkor is, ha nem volt tökéletes minden.
Éttermekben az asztali illem mellett az etikett is szerepet kap. Fontos például, hogy ki hív meg kit – ugyanis ez határozza meg, ki rendezi a számlát. Társaságban ne beszéljünk hangosan, ne használjuk a telefont az asztalnál, és figyeljünk arra is, hogyan hívjuk fel a pincér figyelmét: nem integetéssel vagy csettintéssel, hanem diszkréten szemkontaktussal vagy kézfelemeléssel. Ha új étkészlettel vagy ismeretlen fogással találkozunk, figyeljük meg a többieket – és ha bizonytalanok vagyunk, inkább kérdezzünk, mint hibázzunk. Például: „Ezt a mártást mivel illik enni?” – ez nem ciki, hanem kultúrált hozzáállás.
Nemcsak a villával és késsel való bánásmód számít, hanem az is, hogyan viselkedünk másokkal az asztalnál. Ne beszéljünk teli szájjal, ne nyúljunk át mások tányérja fölött, és figyeljünk arra, hogy ne domináljuk a beszélgetést. A közös étkezés élménye akkor lesz valóban kellemes, ha mindenki figyelembe veszi a másik jelenlétét – ez a legfontosabb szabály, amit semmilyen etikettkönyv nem ír elő, mégis mindennél többet ér.
A jó modor része az is, hogy tudjuk, hogyan használjuk az evőeszközöket, és hova tesszük őket étkezés közben és után. A legegyszerűbb szabály: ha szünetet tartunk evés közben, a villát és a kést az adott pozíciónk szerint a tányér két oldalára tesszük V-alakban, a villa ágai lefelé nézzenek, a kés pengéje befelé. Ha viszont befejeztük az étkezést, akkor a két evőeszközt egymás mellé, párhuzamosan, kb. 5 óránál a tányéron helyezzük el. Ezzel diszkréten jelezzük a pincérnek vagy a házigazdának, hogy már nem kérünk többet.
A villát bal kézben, a kést jobb kézben tartjuk, és ügyelünk arra, hogy ne hadonásszunk velük beszéd közben – ez balesetveszélyes és udvariatlan is. Ha kanalat használunk (pl. leveshez vagy desszerthez), ne töltsük túl, és ne hajoljunk rá mélyen a tányérra, hanem a kanalat vezessük a szánkhoz – nem fordítva. Fontos az is, hogy a kés nem kenyérvágásra vagy villa helyettesítésére való – nem illik vele villaként emelni ételt a szánkhoz.
Vendégségben vagy étteremben gyakran több evőeszköz van az asztalon. A szabály itt egyszerű: kívülről befelé haladunk, vagyis az első fogásokhoz (pl. előétel, leves) a legkülső evőeszközöket használjuk, és minden új fogáshoz befelé lépünk a következő párhoz. A desszertes villa vagy kanál általában a tányér felett keresztben helyezkedik el.
Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes figyelni a házigazdát vagy a tapasztaltabb vendégeket, és tőlük ellesni a finom mozdulatokat. Hiszen az igazi illem nem a merev szabályok követéséről szól, hanem arról, hogy másokat ne hozzunk kellemetlen helyzetbe – és mi magunk is magabiztosan érezzük magunkat az asztalnál.
Az előző részeket itt találod:
ILLEMSZABÁLYOK – nulladik rész
Kiemelt fotó: Women’s Health
KétKortyKözt