Remény-dallam – Gyulai Jázmin versei

Az álmok mindig valóra válnak

Ha szíved mélyén őrzöl egy álmot,
ne félj, hogy messze sodorja az átkot,
az úton, ha néha kanyarog,
a vágyad egyszer ott ragyog.

A remény lassan nyílik benned,
mint tavasz, bontja ki a csendet,
s amit ma titkon rejtegetsz,
holnap valóra ébredhet.

Ne add fel soha, higgy szívednek,
az álom mindig elvezet,
s ha vársz, a csoda rádtalál,
az út a fény mögé sosem zár.

Szívem csendje

Mint holdsugár az éj sötétjén,
úgy ragyogsz át a lelkemen,
ha széttörne bennem minden,
te vagy a csend a szívemben.

Nem kell szavakba önteni,
mit más talán meg sem ért,
elég egy nézés, s már tudod,
mit rejteget a szívem rég.

Veled a könny is enyhébben árad,
s a nevetés is tisztábban cseng,
mint virágot, mit szél nem tép el,
úgy őrzöl engem te is: csöndesen.

Gyulai Jázmin,
Arany János Elméleti Líceum