Jennifer Rosner: A sárga madárka énekel

Könyvajánló Anditól

Biztosan mindenkinek eszébe jutnak bizonyos dolgok, amikor a holokausztról van szó, és bizonyára a bujdosás is megtalálható ebben a szókészletben. De az, hogy tudjuk nagyvonalakban, mi történt, sőt, az empatikusabbak talán részben át is érzik, mégsem egyenlő azzal, mint átélni ezt az egészet, és zsidóként üldözöttnek lenni.

A sárga madárka énekel című könyv pontosan ilyen szögből mutatja be a történteket Róza és ötéves kislánya, Shira történetén keresztül.

Az anyának és lányának menekülnie kell, hiszen városukat bevették, Róza szülei és férje pedig meghaltak. Bár elmenekülnek, és bujdosniuk kell, Shira nem sok mindent fog fel ebből az egészből, csupán tudja a szabályokat: nincs hirtelen mozdulat, csendben kell legyen, és hallgatnia kell édesanyjára. Egy gazda pajtájában lelnek menedékre, ahol a házaspár segít nekik, kevéske étellel is szolgál számukra. Annak az ára azonban, hogy a pajtában bújhatnak meg, keserves Róza számára.

Nappalból éjjel, majd ismét nappal lesz, ahogyan telnek a napok, melyek összefonódnak. Shira, bár szorult a helyzetük, csak a zenére tud gondolni, amit régen anyja és apja játszott közösen. Shira tudja, hogy csendben kell maradnia, és boldog, mivel a sárga madárkája is megértette, nem szabad zajongania. De amikor szabadjára engedi a kismadarat, az elénekelheti mindazt a sok dallamot, melyet a kislány kitalált.

Egy nap azonban elérkezünk a történet azon pontjához, amikor az édesanyának el kell válnia Shirától annak érdekében, hogy megvédje őt. Míg Shira egy kolostorba kerül, Róza az erdőt járja, sokszor alig-alig túlélve, egyik napról a másikra. Megígérte kislányának, hogy egyszer ismét találkozni fognak. De vajon tényleg így lesz? Elviszi-e a sárga madárka Rózát rég nem látott kislányához? És a legfontosabb kérdés, hogy… ez a találkozás olyan édes lesz-e, mint amilyenről mindketten álmodnak?

A könyv tartalmaz megrázó jeleneteket, és mindkét szál, amelyen a cselekmény fut, nagyon érdekes, élménydús. A vége csavaros, mivel szerintem egyáltalán nem kiszámítható. Inkább 14–15 éven felüli korosztálynak ajánlom a könyvet. Akinek pedig megfogta a figyelmét az ajánló, annak jó olvasást kívánok!

Vad Andrea,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
10. J osztály