Újságírás és etika – Mi fér a sajtószabadság kereteibe?

A mai világban egyre nagyobb teret kapnak az individuális újságírók. Míg régebben gyakran egy egész szerkesztőség vagy cég kapta az újságírói elismeréseket, ma már gyakran bátor szerkesztőket emel fel a média, akik egyszemélyben megtestesítik a teljes, mögöttük álló szerkesztőséget. Gyakran épp ezek a szerkesztők azok, akik a legkomolyabb határvonalakig feszítik az újságírási etikát a hírközlés érdekében. Fontos, szintén nagy sajtóhangot kapó téma ez is: miről írhat, fotózhat, közvetíthet egy szerkesztő, milyen etika létezik a zsurnalisztikában? De mi is ez az etika, és mi fér – vagy éppen nem fér – bele a sajtószabadság növekvő-szűkülő kereteibe? Erre a kérdésre keresem ma a választ, tartsatok velem!

Mi az az újságírói etikai kódex?

Az első kérdés, amely ilyenkor felmerülhet bennünk, hogy mi is ez az etikai kódex, amely alapján dolgoznak az újságírók. Erre számtalan válasz létezik, hisz ahány szervezet, annyi saját kereteken belül megszabott etikai kódex létezik, de általánosságban mindegyik a sajtóban dolgozó szereplők számára meghatározott szabályokat tartalmazza, melyeket a tudósításban, hírközlésben, felvételek készítésekor kell betartaniuk. E cikkhez a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által kiadott kódexek voltak a forrásmunkáim, de a szerkesztőségek maguk is rendelkezhetnek olyan kódexekkel, amelyek az adott orgánumnál dolgozókra vonatkoznak csak, nem pedig egy általános, vagy több szerkesztőséget magában foglaló szervezetre. De nézzük is meg, mik ezen kódexek legfőbb, legfontosabb elemei, amelyekben mindenki egyetért.

Az etikai kódexek által meghatározott szabályok

Mindkét etikai kódex számtalan témában egyetért: a kódex minden tagújságíróra vonatkozik, de normáinak követését, a kódex megismerését bármely más sajtószemélyiségnek, sőt az olvasóknak, állampolgároknak is ajánlják. Hasonlóan, mindkét kódex hangsúlyozza a sajtó szabadságának fontosságát, ugyanakkor a szerkesztő kötelességekkel és jogokkal is rendelkezik. Minden újságírónak kötelezettsége a sajtószabadság védelme, mindennapos munkájában ezt képviselni és megőrizni. Ez a szabadság azonban nem terjedhet a végtelenségig: mint közszereplőnek és a közvéleményt formáló személynek, tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, nem kelthet gyűlöletet, és vallási, hovatartozási, nemi, testi vagy lelki állapoti különbségek miatt nem becsmérelhet másokat.

Hasonlóan, ahogy azt már kifejtettem, az újságíró kötelezettsége a sajtószabadság védelme, de a tájékoztatás is. Ezt a korábban említett jogok szoros megtartása mellett teszi meg, de azt sem munkaadó, sem szerkesztőtárs, sem tulajdonos nem korlátozhatja, véleményét, tájékoztatását nem változtathatja meg semmilyen, a szerkesztőséget vezető személy. Hasonlóan, tartania kell magát az információ valóságához: hamis tényeket, híreket, hazugságokat közölnie nem szabad, sem gondatlanságból, sem saját akaratából. Információinak forrásait bizalmas esetekben ki nem adhatja, és egy ügy közvetítése esetén minden érintett fél véleményét, nyilatkozatait nyilvánosságra kell hoznia.

Természetesen, ahogy leírtam, az újságírónak teljesen függetlennek kell lennie: sem hatóságokkal, sem gazdasági vagy szolgáltatási cégekkel nem köthet az ő függetlenségét befolyásoló szerződést vagy megállapodást. Hasonlóan, etikai megbotlás szponzorációt nem feltüntetni, vagy az újságírót hirdetőként, hirdetésszervezőként foglalkoztatni. Ha – a tiltás ellenére – a hírközlés hibásra sikerül, a szerkesztőségnek kötelessége azt a valóság tükrében kijavítani, és a hátrányosan érintett személyeknek a tévedésről választ kell adnia. Talán a legfontosabb, legnagyobb „bűn”, melyet egy újságíró elkövethet vagy vele elkövethetnek, a plágium: más szellemi termékét, írását, ötleteit sajátként felhasználni nem lehet, és ez sérti talán a legjobban az újságírói etikát. Hasonlóan, nem lehet más író vagy szerkesztő neve alatt közzétenni egy cikket, de ez persze nem vonatkozik az írói álnevekre, melyek – más szerkesztőkre való tekintettel, létező vagy ismert nevet nem választva – továbbra is megilletik az újságírót. Ehhez részben hozzátartozik a névegyezés lehetősége is, melyre a régebben tevékenykedő szerkesztő kérhet megoldást az újabbtól; ez lehet egy másik név vagy megkülönböztető jelzés használata. Hasonlóan, megsérti az etikai kódexet a forrás meg nem jelölése vagy a „lopott” hír sajátként való leadása. Végül, de nem utolsósorban, közlik, hogy a munkáltatótól elvárható a rendes bérezés, a normális munkakörülmények és a függetlenséget lehetővé tévő szakmai munkafeltételek biztosítása.

Ami a közlés szabadságába belefér

A teljesség igénye nélkül: oknyomozó újságírás politikusok, üzletemberek, közéleti szereplők stb. ellen; kormánykritika vagy politikai vélemény; társadalmi érdekekben történő szivárogtatás vagy titkos iratok nyilvánosságra hozatala; a nyers és kegyetlen valóság bemutatása; vitákat és beszélgetéseket biztosító tér; szatíra és véleménynyilvánítás – mind-mind a szabad sajtó és a közlés szabadságának bizonyítékai. Szabad a sajtó, ha politikai párttól függetlenül és annak kritikusaként működhet, ha sem milliós üzletemberek, sem több ezer követős influenszerek előnyükre vagy fényezésükre nem fordíthatják. Szabad a sajtó, ha mindent, amit az állam el akar titkolni, ő felfedhet, arról tájékoztathat. Szabad a sajtó, ha a tájékoztatás során filterek nélkül mutathatja be a világ konfliktusait és viszontagságait. Szabad a sajtó, ha hírei, tájékoztatása alapot és biztos teret ad vitáknak, eszmecseréknek és az egyet nem értés kimutatásának. Szabad a sajtó, ha a vallási, politikai vagy közéleti szatírákat és véleményeket nem cenzúrázzák vagy tiltják el, hisz ez is a közlési szabadság része. Lehet, hogy ezek először kellemetlennek vagy provokatívnak hangozhatnak, vagy úgy tűnhet, hogy rosszindulatúak egyes sajtóorgánumok, de ezeknek jó esetben nem a gyűlöletkeltés vagy utálkozás, hanem a szabad hírközlés kell legyen a motivációjuk.

Ami a közlés szabadságába nem fér bele

Szintúgy, a teljesség igénye nélkül: rágalmazás, becsületsértés, sértő vélemény megfogalmazása, mely a véleménytől függetlenül emberi méltóságában sérti az adott személyt; tudatos álhírek vagy kattintásvadász címek; uszítás, gyűlöletkeltés, erőszakra felszólítás; pánikkeltés; személyes adatok jogtalan használata – mind olyan tettek, melyeket nemcsak a sajtó szabadságának kell korlátoznia, de morálisan is el kell ítélnünk. Személyek elleni rágalmazó, sértő kommentek és megjegyzések nem a sajtó feladatai vagy szabadságának részei. Az álhírek és kattintásvadász címek nem férnek bele a sajtószabadság keretei közé. A bárki vagy bármi elleni uszítás, erőszakra való felszólítás nemcsak etikai és sajtószabadsági kérdéseket vet fel, de alapvető morális gondokat is, hisz mint a közélet alakítója és információs csöve, az újságíró minden leírt szaváért felelősségre vonható. A személyes adatok védelmét nem kell megmagyaráznom: ha bármilyen esetben az újságíró kezébe áldozatok nevei, címei, egészségügyi adatai vagy bármilyen más személyes, fontos adat kerül, azokat bizalommal kell kezelnie, és senkinek, semmiért ki nem adhatja.

Bár ezek a szabályok nincsenek kőbe vésve, mégis az újságíró legfontosabb szabályai, legnagyobb törvénykönyve – ha úgy tetszik –, alkotmánya a szerkesztőnek az etikai kódex. De tartsuk legfőbb célunkat is magunk előtt, szerkesztőtársak: a szabad sajtóért dolgozunk mindannyian, minden nap!

Kiemelt fotó: StarSquared PR

Vajna Csongor