Múltba nézve: hogyan tárjuk fel családunk történetét?

A családfa kutatása elsőre egyszerű feladatnak tűnhet. Sokan gondolják úgy, hogy az ő családjuk múltja nem különösebben régre nyúlik vissza – de aki egyszer ténylegesen belevágott ebbe a munkába, az hamar rádöbbent, hogy sokkal összetettebb vállalkozásról van szó, mint amire számított.

Egy időszakban magam is kutattam a családom történetét, és úgy érzem, elég jól haladtam vele: összesen 648 embert sikerült összegyűjtenem a családfámon. Ez már olyan mennyiség, amit szinte lehetetlen lenne egyben átlátni, ezért célszerű mindig az egyenes ági felmenőkre koncentrálni – hamarosan ezt egy szemléltető ábrán is meg fogom mutatni.

Első lépésként szükség van egy olyan programra vagy applikációra, amiben nyomon tudjuk követni a begyűjtött adatokat. Érdemes több lehetőséget is kipróbálni, hiszen mindenki más kezelőfelületet, funkciókat preferál. Rengeteg ingyenes családfakutató szoftver érhető el az alkalmazásboltokban vagy a Google keresőn keresztül. Én például a FamilyEcho nevű weboldalt használtam – számomra ez volt a legegyszerűbb és legpraktikusabb megoldás. (Fontos megjegyezni, hogy ez az oldal csak angol nyelven elérhető.)

Ha megvan az eszköz, jöhet a kutatómunka. A legfontosabb szabály: minden információt kérdőjelezzünk meg, és mindenkit kérdezzünk ki! Kezdjük az idősebb családtagokkal, különösen a nagyszülőkkel – ők rengeteg emléket őriznek a régmúlt időkről. Ezután térjünk át a fiatalabb rokonokra, akik talán frissebben emlékeznek egy-egy elhunyt családtagra.

Ha a kutatás egy konkrét falura összpontosul, érdemes megszólítani a helyi időseket is. Meglepően sok információval szolgálhatnak, főleg ha hosszabb ideje élnek a településen. Az általuk elmondottakat rögzíthetjük közvetlenül, de ha személyesebb kapcsolatot szeretnénk kiépíteni, kérjünk engedélyt hangfelvétel készítésére.

A helyi temetők is értékes forrásai lehetnek a családfakutatásnak. Minél régebbre nyúlunk vissza, annál kevésbé találunk jól olvasható sírköveket – gyakrabban botlunk régi, kopott fejfákba, melyek közül sokat már elpusztított az idő. Ezek feliratai azonban gyakran még megfejthetők: fehér festékkel kiemelhetjük a betűket, vagy tapintással is következtethetünk az írásra.

Fontos, hogy rögzítsük: ki honnan származott, hol házasodott, hol élt, kik a még élő rokonok, illetve hol temették el az elhunytakat. A helyi egyházak nyilvántartásai szintén hasznosak lehetnek. Ezek általában engedélykötelesek, de tapasztalataim szerint az egyházi vezetők segítőkészek szoktak lenni.

• A katolikus egyháznál általában elérhetők a keresztelési, elsőáldozási, bérmálkozási és halálozási adatok.
• A református egyház esetében a konfirmálási dátumokat is rögzítik.

Érdemes továbbá a községháza levéltáraiban is körülnézni. Ezekhez a dokumentumokhoz kicsit nehezebb hozzájutni, de korántsem lehetetlen.

Kutatás közben figyeljünk az apróságokra is: régi fényképek, festmények, okiratok, könyvek is rejthetnek információkat. Nem ritka, hogy például Bibliák hátlapján vagy énekeskönyvek végén kézzel írt családi bejegyzések találhatók.

Ha a kutatásunk túlmutat az országhatárokon, érdemes online adatbázisokat is használni. Magyar viszonylatban például:

• Hungaricana – egy ingyenes adatbázis, ahol nevekre is lehet keresni. Ha pontos találatot szeretnénk, használjunk idézőjelet, például: “Draveczky Miklós”.
• Arcanum Újságok – fizetős szolgáltatás, de rendkívül részletes forrásanyaggal dolgozik.

Továbbá, ha tudjuk, hogy volt olyan rokonunk, aki például Amerikába vándorolt, akkor ott is léteznek digitális nyilvántartások. Szinte minden információ karnyújtásnyira van – már csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.

Az alábbi képen látható, hogyha kutatunk, akkor milyen számok válnak elérhetővé:

Bár személy szerint nem vagyok teljesen meggyőződve ezeknek a módszereknek a pontosságáról, megemlítem, mert kapcsolódik a témához: a MyHeritage nevű szolgáltatás DNS-teszt segítségével állapítja meg származásunk genetikai eredetét. A teszt ára nagyjából 40 euró, és a nyálmintánk alapján készít elemzést arról, milyen vérvonalak csörgedeznek bennünk.

Ha érdekel a múlt, szeretsz kutatni, és mindig is foglalkoztatott a családod története, akkor érdemes belevágni egy ilyen projektbe. Ha pedig mélyebb megértésre vagy motivációra vágysz, szívből ajánlom Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvét. Ez a mű megrendítően mutat rá, mennyi mindent hordozunk magunkban, ami nem is a saját életünk, hanem az elődeink múltjának lenyomata.

Kiemelt fotó: Pinterest

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év