Rejtélyek – azaz: Létezett a telefon előtt is valami, ami még annál is okosabb volt? – 1. rész
A történelem során számos olyan tárgyat fedeztek – és fedeznek a mai napig – fel a kutatók, amelyekre logikus magyarázatot nem lehet adni; hogy mi az, mire jó, mennyi idős, ki csinálta, és mikor. Néhány ilyen tárgy annyira magas technológiának örvendezik, hogy talán még napjainkban sem találtak fel hozzá mérhetően intelligens eszközt.
A cikk további részében két olyan tárgyról lesz szó, amelyeket megtaláltak, de a céljuk, illetve az előállításuk módja is ismeretlen. Talán ezekben az ősrégi korszakokban éltek olyanok, akik okosabbak voltak nálunk, és fejlettebbek a technológiában?
1. A bagdadi elem
Ez az egyik legismertebb és legvitatottabb tárgy az úgynevezett „ókori technológiák” köréből. A tárgyat 1936-ban találták meg Irakban, Bagdad közelében, Khujut Rabu nevű település romjai között, egy ókori pártus sírban (= olyan sír a Pártus Birodalomból, amelyben inkább értékeket helyeznek el, mintsem hullákat. Például edényeket, ékszereket és egyéb akkori értékeket találtak itt).
Egy osztrák régész hívta fel rá a figyelmet, aki 1938-ban publikált is róla egy tanulmányt. A tárgy egy agyagedény, melynek belsejében rézcső és vasrúd található. Ezen elemek elrendezése erősen hasonlít a modern galvanikus cellákhoz – vagyis egyszerű akkumulátorokhoz.
A tárgy korát i. e. 250 és i. u. 250 közé teszik. Ez önmagában is meglepő lenne, hiszen a hivatalos álláspont szerint az elektromosság felfedezése és alkalmazása az 1700-as évek végén kezdődött. Mégis, sokan úgy vélik, hogy a bagdadi elem egyfajta korai áramforrás lehetett, talán elektrolitként citromlevet, ecetet vagy más savas folyadékot használva. Ha ez igaz, akkor felvetődik a kérdés: mire használták az elektromosságot?
Egyes elméletek szerint a bagdadi elemeket arany- vagy ezüsttárgyak galvanizálására használták (azaz vékony nemesfémréteg felvitelére más anyagokra). Mások gyógyászati célokat, vagy vallási, mágikus rituálékat tippeltek. Az ellenzők szerint viszont a tárgy egyszerűen egy tárolóedény lehetett.
2. A Piri Reis-térkép – Egy reneszánsz kori rejtély
A Piri Reis-térkép 1513-ban készült, és az egyik legrégebbi ismert világtérkép, amely részletesen ábrázolja az amerikai kontinens déli partvidékét – sőt, egyesek szerint még az Antarktiszt is.
A térképet Piri Reis, egy oszmán admirális készítette, aki saját bevallása szerint több forrásból dolgozott: köztük arab, portugál, sőt, állítólag Kolumbusz Kristóf elveszett térképéből is. Még meglepőbb azonban az a földdarab, amit sokan az Antarktiszként azonosítanak, méghozzá azért, mert a térképen jégmentes állapotában ábrázolták. Mivel a kontinens jégtakaró alatt fekvő részét csak a 20. században sikerült radaros mérésekkel feltérképezni, ez újabb kérdéseket vet fel. Vannak olyanok, akik szerint a Piri Reis-térkép egy ősi, elfeledett civilizáció (pl. Atlantisz) tudásán alapulhat, amely képes volt pontos földrajzi mérésekre, vagy akár légi nézőpontból is képes volt térképezni a Földet, mivel egyes források szerint fejlettebb technológiával rendelkeztek, mint mi.
A hivatalos álláspont szerint a Piri Reis-térkép nem bizonyítja, hogy az Antarktiszt ismerték vagy felfedezték volna 1513 előtt. Az állítólagos „Antarktisz”-részlet inkább Dél-Amerika meghosszabbításaként értelmezhető, a korabeli térképészek hibás elképzelései alapján. Mégis, a térkép rengeteg kutató érdeklődését felkeltette az évtizedek során, és számos dokumentumfilm, könyv és összeesküvés-elmélet alapjául szolgált.
Kiemelt fotó: Pinterest
Kiss Virág,
Partiumi Keresztény Egyetem, Angol nyelv és irodalom szak,
I. év