Nem kapnak elég elismerést a védők?
Bár a modern futballban egyre nagyobb hangsúly helyeződik a védekezésre, a védők sosem kapják meg a nekik járó elismerést. Persze most nem a szakértőkre gondolok – ők pontosan tudják értékelni a szerepüket – hanem az egyszerű nézőkre, rajongókra, akik nem tájékozottak a modern futball világában.
Nem meglepő tehát, hogy utoljára 2006-ban nyert védő aranylabdát.
A támadók túldicsőítése
A legtöbb, futballhoz kevésbé értő személynek, vagy egyszerű szurkolónak a támadók jelentik a hőst – nem véletlen, hogy az ő nevük marad meg a meccs végén, amikor felállnak a televízió elől. Ennek oka egyszerű: az embereknek az a megragadó, aki megnyeri a meccset, aki gólt lő, és aki elviszi a reflektorfényt. Egy egyszerű játékos, aki úgymond hozza a kötelezőt, sokak számára semmitmondó. A valóságban viszont lehet, hogy ugyanannyit számít.
A védők szerepe és nehézségei
Ahhoz, hogy a mai modern foci szintjén valaki sikeres legyen védőként, technikailag szinte olyan magas szintet kell képviseljen, mint egy középpályás vagy egy támadó. Ez egy vagy két évtizeddel ezelőtt teljesen másképp volt, hiszen akkoriban a védők inkább csak a védekezésre fókuszálltak, most már viszont bevonják őket a támadások építésébe is. Ezen felül persze fizikailag magas szintet kell képviseljenek, sok esetben átlag fölött.
Amellett sem mehetünk el, hogy egy védelmi hiba mekkora kárt tud okozni, míg ha egy támadó – tegyük fel – kihagy egy ziccert, az nem jelent akkora problémát. Főleg, ha utána rúg egy gólt, a legtöbb ember már nem fog arra a hibára emlékezni. Viszont egy védő a hibáját nagyon nehezen tudja kijavítani, és a nézők, szurkolók szinte csak arra fognak emlékezni – különösen akkor, ha emiatt kap ki a csapat.
Az elismerés hiánya
Rengeteg legendás védő zárt nagyon sikeres karriert, de valahogy mégsem maradnak meg igazán a köztudatban. Róluk nem hallunk legendákat, sztorikat arról, hogy milyen higgadtsággal, intelligenciával és magabiztossággal védték a kapujukat. Ők csak az igazán mélyre ásó szurkolók tudatában vannak jelen – de ott is inkább csak homályosan. Pedig hány olyan zseniális védő volt, akiktől rettegtek a támadók, és akik már a meccs kezdete előtt rémálmokat okoztak az ellenfeleknek…
Kiváló példa erre Virgil van Dijk 2018/2019-es szezonja. A Liverpool középhátvédje ebben az idényben 4015 percet töltött a pályán – ez volt a legtöbb játékidő Európában –, és 20 mérkőzésen nem kaptak gólt a csapatával. Megválasztották a Premier League legjobb játékosának, elnyerte az UEFA Év Játékosa címet, valamint a Bajnokok Ligája Év Védője díjat is. Klubszinten megnyerte a Bajnokok Ligáját, a Premier League-ben pedig 97 ponttal második lett a Liverpool. Emellett a holland válogatottal döntőt játszott a Nemzetek Ligájában. Az egyik legkülönlegesebb statisztikája, hogy az egész szezon során egyetlen játékos sem tudta átvezetni rajta a labdát.
Ennek ellenére nem ő kapta az Aranylabdát, hanem Lionel Messi – aki bár szintén fantasztikus idényt futott, teljesítménye mégsem volt annyira kivételes és átfogó, mint Van Dijké.
Min lehetne változtatni?
Az valószínű, hogy a védők elismerése sosem fog elérni a támadók szintjére – a gólok és látványos megmozdulások mindig is nagyobb figyelmet kaptak. Ugyanakkor kisebb változtatásokkal csökkenteni lehetne ezt a különbséget.
Jó kezdeményezés lenne egy külön, hivatalos díj létrehozása a védők számára, hasonlóan ahhoz, amit a kapusok már megkaptak. Így a szezon legjobb védője nem csak egy tizenvalahányadik helyezést érne el az Aranylabda-szavazáson, hanem méltó elismerést kapna.
A média is tehetne ezért: ha több tartalom készülne a védőkről – például interjúk, elemzések, kiemelt jelenetek –, akkor ezek a játékosok közelebb kerülhetnének a szurkolókhoz. Emellett a televíziós adásokban is nagyobb hangsúlyt kaphatna a védők taktikai szerepe, így talán egyre többen ismernék fel, mennyire kulcsfontosságú a teljesítményük.
Remélhetőleg ahogy a foci idővel fejlődik es változik, úgy a védők megbecsülése is javulni fog.
Kiemelt fotó: PA Wire
Perei Nándor,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. osztály