Mi vagyunk a jók, de körülöttünk…

Rossz ember

Rossz embernek hívják-e azt,
aki kiáll másokért?
Vagy aki többet tesz,
Mint túrázók egy útitársért?

Rossz ember-e, ki azt gondolja,
Hogy az élet igaz volna?
S elbukott-e már,
Ki azt gondolta, elért hát, és nem csak haza.

Rossz az emberi lény,
Hisz bűnnel született.
De minden gonosz tett között
Tart egy jót érő szünetet.

Rossz fiú

Másra mosolyog és nem tekint szemedbe,
Kezét nem a szívedbe helyezi, csak a zsebedbe.
Ha hosszú útra megy, búcsúcsókot ád,
Ha megcsalva hazaérsz, jön egy újabb szerenád.
A jó nem kellett, tartod a hátad a rossznak,
Nem mondható ő ördögnek, csak a szerelemben gonosznak.
Nem rossz ember attól még, hogy másra kacsint,
Addig nem, míg szerelmetekre átkot nem hint.

Ki a jó?

A mai világ múló telén
Kérdezem, ki a jó: te vagy én?
Te, ki minden búnak utat adsz,
Vagy én, ki érzi a fájdalmat, mit kapsz.

Az életem tengerén,
Az élet órájának legnagyobb mérföldkövén
Kérdés ütközik az emberi elmébe,
Hogy kinek van jóság a lelkében?

Ki a jó hát?
Ki elől áll a sorban?
Vagy talán az,
Ki veled van a porban?
Sár az élet,
Az ember arany benne.
Sár az élet,
S mindenki földet venne.

Fájó múlt

A múlt árnyéka az ablakon kopog,
Talpa alatt a fa ága csak ropog.
Kopogós cipőjét ugyan lehúzta már,
Két kezével mégis egyet kalapál.

A fájó múlt vár majd egy nap haza ebéddel,
Rossz emléket tölt eléd egy hatalmas vederrel.
Minden rossz tett, minden csalárd gondolat
Olyan, mint a múlt században a lázító mondolat.

Gonosz szempár

Vérvörös karika, sárga a közepe,
Tüzes lelket mutat a szempár egész veleje.
Sokan azt gondolnák, az ördög a tulaj,
De a hangja ereje teljesen másra utal.

Ez nem az ördög, hanem egy régi bajtárs,
Olyan, akinek csak úgy köszönünk Halihó, Pajtás.
De ő nem barát, hisz rossz oldalunk nézi,
S alattunk a vádat egyre csak tetézi.

Félutas

Egyszer kint van, s egyszer benn,
Egyszer benn a lelkedben.
Egyszer kint az ég alatt,
Elég fura gondolat.

Nem utazik, s nem is ballag,
Nem egy kötél, de nem is szalag.
Nem is utas, s nem más,
Nem ellenség, nem egy társ.

Nem ismerem, s ő sem engem,
Mégis itt van a fejemben.
Ő a régi vetélytársam,
Kivel elbuktam e világban.

Erősebb, mint a lélek

Egy kép ereje

Egy kép tekint rám,
erő lakik benne,
olyan hatalom,
mely belőlem
minden értéket kiszedne.
Emlékek lakják,
ő a mentsváruk,
semmit nem mondanak ők,
csak az igazságuk.

Egy kép ereje
közelebb hozza a múltat,
olyan hatalmas,
hogy mellette a tomboló szél
hiába is fújhat.

Álmok

Éjszaka szörnyei
a jövőt mutatják,
éjszaka vad állatai,
melyek a múlt rémeit kutatják.
Rá gondolok ma,
s holnap ismét megjelenik,
hasogatja az emberek
kiálló ereit.
Az álmok vad sebek,
melyek mindig felszakadnak,
az emberek álmában
mindig felszaladnak.

Rossz emlék

Rossz emlék hatalmasodik el felettem,
rögtön megbánok mindent, mit megtettem.
A rossz hat rám, mint egykor én hatottam,
az emlékek vádja rám talált, hiába futottam.

Rossz voltam, bevallom, megbántottam mást is,
ha tehetném, jóvá tenném máris.
Az emlékek gonosz angyala azonban nem bocsát,
lerója mindenkin a rossz tettek nyomát.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály