Alkalom. Mi a magyar film?

Szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak, aki eddig velem tartott ezekben a kalandokban, amiket elmeséltem. Hiszen elérkeztem ennek a csodás útnak az utolsó pontjához, az úticélhoz. Egy olyan alkalom ez, amikor felismerjük mindennek a jelentőségét.

Az Alkalom című, 1942-ben bemutatott dráma Rodriguez Endre rendezésében készült. A főszerepben Karády Katalin, Szilassy László, Csortos Gyula és Somlay Artúr látható. A korához képest érdekes történeti síkot követ, bár nem vált igazán híressé – legfeljebb arról ismert, hogy készült belőle egy orosz adaptáció is Izpitanie címmel, szintén 1942-ben megjelentetve.

Gáti István és Mária egy házaspár, ám egy fő probléma akad a házasságukban. István egy gyárat üzemeltet, igen gazdag ember, de egészen munkamániás. Társa és barátja, Gábor is figyelmeztette, és fel is ajánlotta segítségét, amikor látta, hogy István egyedül végzi a munkát – csak legyen végre a feleségével.

De hamarosan rajtakapja Máriát egy másik férfival: Báthory Bélával, kedvenc mérnökével.

Mária azonban nem jön haza többé. Meghal – ez terjeng. Istvánt meggyötrik ezek az évek, mert tudja, hibázott. Nem hallgatta meg a feleségét akkor, amikor kellett volna. Gábor nagyon sajnálja őt, így elküldi Nizzába nyaralni. Ám bárhogy is próbálna átsuhanni rajta, a szállodai díva nem lehet más – csakis Mária.

Beszélgetni kezdtek, és végül minden kiderül – valóban Mária az. Elmeséli azt is, amit évekkel ezelőtt nem volt képes. Boldogtalan volt, valamennyire magányos is, hiszen imádta a férjét, de túl keveset lehetett vele. Minden megváltozott, amikor az a mérnök segített a gyár építésében.

A mérnöki munka és az építkezés mellett Bélának az autóversenyzés is a szenvedélyei közé tartozott. Ám amikor jött Mária, ő lett a legnagyobb szenvedélye. Mindent megtett, hogy egy kicsit is a közelében lehessen – elhívta, közeledett hozzá, azt akarta, hogy az övé legyen.

De szembe kellett néznie azzal, hogy nem lehet. Mária jobban szerette a férjét. Így örökre rácsukta az ajtót. S miután már nem volt szükség a munkájára, hosszú idő után eltűnt – és most tért vissza.

Házassági évfordulójuk alkalmából István meglepte feleségét egy villával – persze Béla munkája volt ez. Bármennyire sem akart egyedül elmenni átvenni a villát, férje úgy gondolta, hogy igenis mennie kell. Ott, Balatonfüreden azonban Mária rosszullétet érez. Később megtudja: terhes. De erről még senkinek nem beszél.

Béla közben belátja, hogy nem tehet többet. Így – miután végleg feladja – egy utolsó hajókázásra hívja Máriát. Ez volt a megegyezésük. Ám olyan rossz idő kerekedik, hogy nem mehetnek a villába, így István kis házába mennek vissza.

Mária gyanakvó lesz. Hiszen ez lenne a tökéletes alkalom… mindenre. Olyan, mintha megcsalta volna Istvánt – mintha csak ezért ment volna el.

S így visszaértünk a történet elejéhez.

Vajon képes lesz a nő megbocsátani a férjének? Vajon visszatér hozzá, és boldogan élnek tovább? Most is ráhagyom ezt az olvasóra. Szeretettel ajánlom a filmet mindenkinek!

S most, így utolsó részem alkalmából szeretném feltenni azt a kérdést: mi is a magyar film? Legyen szó akár a sorozatban említett régiekről, akár a mostani, jelenkori alkotásokról – mi az, ami összeköti őket?

Ami szellemileg megkülönböztet egy Kabos Gyulát egy Bajor Imrétől, talán semmi – csak a kor. De lelkileg mindegyik ugyanazért küzd: a szórakoztatásért és a magyarságért. Ez az, ami különbbé teszi a magyar filmipart. Így terem gyöngyszemeket – még azokat az elveszetteket is, amelyek a II. világháború során eltűntek. Egy hatalmas szelet a régi magyar filmekből már csak emlék, de emlékezzünk rájuk.

Mindegyik film pontosan olyan felejthetetlen pillanatokat akar nyújtani, mint amilyen a filmben is elhangzik:

„Vannak pillanatok néha az ember életében,
mit nem felejt el többé sosem…”

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály