Shelley Read: Akár a folyó

Egy regény, melyben a természet, a szerelem és az emberi lélek fájdalmasan gyönyörű találkozása bontakozik ki.

Könyvajánló Victortól

Az 1940-es évek Coloradójában járunk, egy festői, de kegyetlenül zárt világban, ahol a Gunnison folyó nemcsak a városka – Iola – éltetője, hanem a történelem szimbóluma is. Shelley Read első regénye, az Akár a folyó (eredeti címe: Go as a River) lírai és szívbemarkoló történet egy fiatal lányról, aki élete legnehezebb döntéseit kénytelen meghozni – a szerelem, a veszteség és a túlélés mezsgyéjén.

A tizenhét éves Victoria Nash egyedüli lányként él egy férfiak uralta háztartásban, a családi barackfarmon. Napjai kemény munkával, hallgatással és alkalmazkodással telnek – egészen addig, míg egy nap a faluban össze nem fut egy titokzatos idegennel, Wilson Moonnal. A fiatal indián férfi megtestesíti mindazt, amit a közösség elutasít: másságot, sebezhetőséget, szabadságot. Kapcsolatuk szenvedélyes, törékeny és veszélyes. A szerelem szárnyalása hamar szembekerül a rasszizmussal, az előítéletekkel és a tragédiával.

Amikor Victoria világa darabjaira hull, a hegyekbe menekül – szó szerint és lelkileg is. Az ott töltött évek a túlélésről, az újrakezdésről, a fájdalom lassú feldolgozásáról szólnak. A Gunnison folyó, amely egykor a közösség életének háttere volt, most az otthonát, múltját és családja örökségét is magával sodorja – ahogy a valóságban is elnyelte Iola városát egy víztározó kedvéért. A természet itt nemcsak díszlet, hanem élő-lélegző szereplő. A hegyek, az erdők, a barackfák és a folyó együtt vibrálnak Victoria lelkével.

A regény stílusa egyszerű, mégis költői. Nem harsány, nem drámai a szó klasszikus értelmében – inkább lassan, mint a folyó, sodor magával. Olykor elcsendesül, máskor felkavar. Aki szerette az Ahol a folyami rákok énekelnek lassú építkezését és természetközpontú narratíváját, vagy Az eltűnt fák szigetének szimbolikáját, ebben a könyvben is otthonra lel majd.

A történet fő motívuma – a folyó – egyúttal a regény lelkét is tükrözi. Ahogy az egyik olvasói vélemény találóan fogalmaz: „Számomra olyan volt ez a történet, akár a folyó. Ahol a sorsok hol lassan és csendben csordogálnak, hol pedig elkapja őket az örvény, szorítva és lerántva a mélybe. Harcot vívnak, de tovább akarnak csordogálni az életben.”

A barackfák szintén erős szimbólumként jelennek meg. Mély gyökereik a családhoz és múlthoz való kötődést jelképezik, de a kérdés végig ott lebeg: vajon képesek vagyunk-e új talajon is gyökeret verni?

Shelley Read első regénye nem hibátlan – néhol maradnak logikai hézagok, a befejezés némileg rövidre zárt –, mégis egy különleges olvasási élményt nyújt. Azoknak szól igazán, akik a csendesebb, mély mondanivalójú történeteket keresik, ahol a lélek rezdülései éppolyan fontosak, mint a cselekmény fordulatai.

És végül – talán a legfontosabb gondolat, amit a regény útravalóul ad: „Bármerre is sodor minket az élet folyója, mindig van esély felállnunk és gyökeret eresztenünk egy reménnyel telibb és szebb helyen.”

Kiemelt fotó: Saját

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év