Júliusban született értékeink – III. rész

A legtöbb olvasónk már bizonyára kiismerte mindegyik kis újságírót, aki a Majomsziget csapatához tartozik és alkot, ennél fogva tehát úgy gondolom, hogy velem is megbarátkoztak már, és néhány dolgot meg is jegyeztek velem kapcsolatban. Az egyik ilyen, úgynevezett tulajdonságom az introvertált személyiség, ami igazából rengeteg mindent foglal magában. Mint például a különleges világképemet, amellyel egyes dolgokat szemlélek, nagyon sokszor teljesen másokkal ellentétes módon; a különböző dolgokhoz való ragaszkodásomat, mint például a könyvek, az emlékek, a virágok és maga a család; vagy esetleg azt a tényt, hogy nem igazán kedvelem a reál tantárgyakat, azaz a matematikát, a fizikát és természetesen a kémiát. Tudom, hogy most nagyon sokan nem lepődnek meg, mivel manapság, és úgy egyébként is, minden embernek van egy úgynevezett undora vagy inkább félelme ezekkel a tantárgyakkal kapcsolatban, ám ettől függetlenül tudom, hogy van egy-egy olyan különleges egyén, aki mégis szereti őket.

Az én életemben ez a fajta „nem kedvelem a reál tananyagot” gondolkodás elég hamar, szerintem már az iskolás éveim elején jelentkezett nálam, ám nem akármilyen módon, hisz bármennyire is meglepő, nem voltam rossz tanuló matematikából. Az én egyetlen hátrányom ebben a tárgyban, és az okom arra, hogy ne szeressem, tulajdonképpen saját magam voltam, és az, hogy nem figyeltem oda egyes matematikai feladatok megoldása közben, így gyakorlatilag szinte mindig rossz eredményeket kaptam.

Az ezt követő években pedig, amikor már sikerült eléggé megutálnom a matematikát, elérkezett az ideje a fizika és a kémia tantárgyak tanulásának is, amelyek esetében mondanom sem kell, hogy még nagyobbat sikerült csalódnom bennük, mint a matekban. Igazság szerint azonban, attól függetlenül, hogy nekem nem szokásom a tanáraimat hibáztatni semmiért, kicsit őszinte leszek, és elárulom, hogy ez utóbbi két tantárgy megutálásában két tanáromnak is benne voltak a kezei. Az egyiknek azért, mert szigorú volt és sokat várt el, pedig keveset tanított; a másiknak pedig azért, mert túl sok mindenkit szeretett jobban, mint az osztály átlagát, és nem, én nem tartoztam a jobban szeretettek közé… sajnos, vagy talán mégsem.

Ettől és a fentebb említett tantárgyutálatomtól függetlenül azonban azt kell mondanom, hogy a történelmi részét bizony ezeknek is szerettem. Úgy értem, mindig is érdekelt egyes kutatások, tételek háttere, oka és természetesen maga a személy is, aki véghez vitte vagy esetleg feltalálta őket.

Annak érdekében pedig, hogy bizonyságot tegyek az irántuk érzett tiszteletemről, a mai cikkemben olyan feltalálókat, matematikusokat, kémikusokat sorolok fel, akik hozzátettek ezen tantárgyak és az életünk történelmi és szellemi fejlődéséhez is egyaránt.

Louis Blériot

Louis Blériot 1872. július 1-jén született Franciaországban, Cambrai területén, az elkövetkezendő évtizedekben pedig mint mérnök, konstruktőr, pilóta és nem utolsósorban úttörő foglalkozott. Ez utóbbi gondolat nem szó szerint értendő, ugyanis Louis a repülés és a repülőgépek megtervezésének az úttörője volt.

A 19. században nagyon nagy figyelmet szenteltek a repülésnek, és Louis idejében szinte versenyeztek azon, hogy ki képes átrepülni a La Manche csatornát, amely feladatra és elvégzésére végül Louist és Hubert Lathamot választották ki.

1909. július 13-án végül sikerült átrepülnie a csatornát, a kötelező 33 km szélességet újabb 9 km-rel meghaladva. Ezért az összesen 42 kilométeres repülésért nemcsak hírnevet, de pénzbeli juttatásokat is kapott. Ezután a sikeres repülés után nekivágott átrepülni a már szóba hozott La Manche csatornát is, amelyet egy saját építésű géppel nagyjából 31 perc alatt sikerült megtennie.

Sikerei után olyannyira meggazdagodott, hogy az első világháború ideje alatt több ezer repülőgépet adott el a francia államnak, és gazdagodott tovább.

A halál angyala 1938. augusztus 1-jén érte utol.

Juhász István

A sokak által már bizonyára jól ismert matematikus, Juhász István 1943. július 2-án született Budapesten, és szinte az egész életét a halmazelméletre tette fel. Az érettségit 1961-ben tette le a budapesti Madách Imre Gimnáziumban, ahonnan tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának matematikus szakán folytatta, és diplomáját is itt szerezte öt évvel később, azaz 1966-ban.

Az ezt követő nyolc évben ugyanezen az egyetemen vállalt tanári állást, ahol elsősorban az analízissel foglalkozott, és adta át a tanulóknak.

1974-ben végül átment az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetbe, ahol számos létrafok és tisztség megmászása, valamint kiérdemlése után kutatóprofesszori kinevezést kapott, mindemellett pedig átvette a matematikai logikai és halmazelméleti osztály vezetését is.

Ezen kinevezések és szakmák mellett vendégkutatóként is helyet kapott az USA-ban, Kanadában, Hollandiában, Izraelben, Brazíliában, illetve Olaszországban is.

A 21. században, egészen pontosan 2007-ben, majd 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tiszteletbeli tagjává választotta.

Mindemellett számos tudományos társaság, egyetem és egyesület tagja, titkára, alelnöke, sőt elnöke is volt ezekben az években.

A halmazelméleti topológiáról, amelyet évtizedeken keresztül tanulmányozott, több mint száz darab munkát osztott meg a nagy világgal, sőt oszt meg napjainkig is, ugyanis a lelkes matematikus még ma is aktív.

Schenek István

Schenek István 1830. július 3-án született Esztergomban, és szinte egész életét a vegyészetre, ezzel egy időben pedig az akkumulátorgyártásra fordította. Tanulmányait az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, a természettudományi ismeretek pedig már ekkor is nagyon felkeltették az érdeklődését.

Ebből az okból kifolyólag nem is lehet meglepő a döntése, miszerint gyógyszerészeti egyetemre ment, majd ugyanezt a pályát választotta az azt követő években is. Gyakornok lett ebben a szakmában, így ebben a titulusban vehetett részt az 1848-as szabadságharc eseményeiben is, ahol ismeretséget, majd barátságot kötött Than Károllyal és testvérével, Than Mórral is.

A bécsi egyetem elvégzése után tanári képesítést is szerzett ugyanebből a tudományágból, így mint tanársegéd is tevékenykedhetett.

A Selmecbányai tartózkodása alatt megismerkedett Farbaky Istvánnal, akivel közösen előállították a világító gázt, majd a kénsavas ólomakkumulátort. Akkumulátorukat először 1885-ben mutatták be, és akkora hírük lett, hogy még Bécsbe is eljutott. Itt szerették volna felhasználni tanulmányukat, ami majdnem sikerült is, azonban a kivitelező cég csődbe ment, és nem tudott volna fizetni a feltalálóknak, így tervük a hosszú pereskedés után megszakadt, és 1892-ben tanári állásaikat ott hagyva nyugdíjba mentek.

Schenek István 1909. július 26-án hunyt el Budapesten.

Kiemelt fotó: Alamy

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály