Sohasem késő – Tóth Kinga verse

Sohasem késő

Sohasem késő újrakezdeni.
Sohasem késő boldognak lenni.
De azt, hogy hogyan kell csinálni,
Miért nehéz megtanulni?

Hogy kezdd újra, amikor minden összedől?
Hogy legyél boldog, amikor háború dúl?
Amikor az életnek nincs értelme,
És a korosztályomnak nincs jövője?

Én nem vágyom semmi másra,
Csak hogy egyszerűen éljek, békében.
Egy család, egy ház, egy autó –
A boldogságomnak elég volna.

De a házasság divatjamúlt…
A család elérhetetlen,
A ház túl nagy falat,
Az autó jogsi nélkül haszontalan.

Mit csináljak hát, hogy boldog legyek?
Menjek külföldre, mint a többiek?
Üljek az iskolapadban, míg öreg leszek?
Vagy a szüleim nyakán élősködjek?

Belenézve a tükörbe látom magamat –
Egy tinédzser, mély gondolatokkal.
Dédim szavai visszhangzanak az agyamban:
,,Boldognak születtél, hát légy az!”

Ne mérgezd magad a világ gondjaival.
Örülj az apró pillanatoknak,
Szeresd magad és a világot, ahogy van,
Mert csak egy életed van.

Tóth Kinga,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. E osztály