Az apollóni és dionüszoszi világ

Ha ellentétekre kell gondolnunk, akkor igen gyakori a nappal és az éjszaka párosa, amely igazából az egész életünket körülfogja. De az is érdekes, hogy milyen viselkedési formákat mutatunk ezeken a napszakokban. Az alábbiakban ezt a témát járjuk körül, a fő motívum pedig két görög istenség köré szerveződik.

Friedrich Nietzsche A tragédia születése című műve nem csak egy filozófiai alkotás, hanem egyfajta lázálomszerű belső utazás a görög szellemiség mélységeibe. Itt olvasható egy összefoglaló az említett műről, így én nem szándékozom különösebben részletezni a filozófus munkáját.

Apollón az ókori görög mitológia egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb istene, Zeusz és Létó fia, valamint Artemisz ikertestvére. A nap, a zene, a költészet, a jóslás, a gyógyítás és a rend istene, aki a múzsák vezetőjeként a művészetek pártfogója is volt. Gyakran ábrázolták lanttal, babérkoszorúval vagy aranyíjjal, amellyel halálos nyilakat lőtt ki. Apollón legnevezetesebb jóshelye Delphiben volt, ahol a Püthia papnő közvetítette jóslatait. Számos mítosz fűződik a nevéhez, például amikor megölte a Püthón nevű szörnyeteget, vagy amikor Daphné nimfa babérfává változott, hogy meneküljön szerelme elől. Apollón egyszerre testesítette meg a szépséget, a művészi ihletet és az isteni büntetés erejét, így a görög hitvilág egyik legösszetettebb alakjának számított.

Dionüszosz az ókori görög mitológia egyik legkülönlegesebb istene, a bor, a mámor, a termékenység, a színház és az eksztázis ura. Zeusz és a halandó Szemelé fia volt, így ő volt az egyetlen olümposzi isten, akinek halandó anyja volt. Dionüszosz kettős természetű isten: egyszerre hoz örömöt és őrületet, felszabadít és elragad. Kultusza különösen népszerű volt, mert az emberek számára lehetőséget adott, hogy kiszabaduljanak a hétköznapi élet korlátaiból. Ünnepei, a Dionüsiák a színház és a dráma kialakulásához vezettek. Gyakran ábrázolták szőlőfürtökkel, boroskupával, tigrisek vagy szatírok kíséretében, miközben a bakchánsnők (mániákusan táncoló női követői) körbevették. Bár sokáig nem fogadták el teljesen az istenek között, végül Dionüszosz is helyet kapott az Olümposzon mint az élvezet és a szabadság isteni megtestesítője.

A görög mitológia ellentétes istenei, Apollón és Dionüszosz, két alapvetően különböző világszemléletet testesítenek meg: Apollón a rend, a világosság, az önkontroll, a szabályokhoz igazított élet istene, míg Dionüszosz a mámor, a szenvedély, az önátadás, a spontaneitás és a szabálytalan vágy szimbóluma.

Ez a két pólus az emberi lét két alaptapasztalata, amelyek között folyamatosan ingadozunk. A modern ember napjai többnyire apollóni mederben folynak: kiszámíthatóság, fegyelem, strukturált napirend és felelősség. A társadalmi rend elvárásai cölöpként verődnek le életünkben, és ezek között próbálunk stabilan mozogni, nehogy elsodorjon minket a világ káosza.

Ám a vágy a kiszabadulásra mindenkiben ott él: ez a dionüszoszi mozzanat. Nem véletlen, hogy az emberek az éjszakát érzik alkalmasnak arra, hogy alkoholt fogyasszanak, lazítsanak, kitörjenek a hétköznapok fegyelméből – nappal dolgozni kell, reggel senki nem borozik, csak úgy szórakozásból. Az éjszaka a dionüszoszi idő: amikor megnyílik a tér a mély, érzékeny beszélgetésekre, amikor az emberek kimondanak olyan dolgokat, amelyeket nappal nem mernének, amikor felszakadnak a gátlások, és az érzelmek szabadon áramolnak.

Nietzsche szerint korunk apollóni túlsúlya nihilizmushoz vezet: amikor már a rend is túlzóvá válik, amikor már a fegyelem is szorít, és a mértékletesség önmaga karikatúrájává torzul. Ilyenkor az ember nem él, csak működik. Ha azonban kizárjuk a dionüszoszi oldalt, azaz elnyomjuk a vágyainkat, a mámort, a kontrollvesztés ritka és termékeny pillanatait, akkor életünk végül csak egy szabályos, de üres szerkezet marad.

A kérdés tehát nem az, hogy rend vagy káosz, hanem hogy mennyi rend kell ahhoz, hogy élni tudjunk, és mennyi káosz ahhoz, hogy érezzük is, hogy élünk.

Kiemelt fotó forrása: https://leonid_ilyukhin.artstation.com/projects/4AxRn

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év