Hobbinkhoz való visszatalálás

,,Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.’’ – Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Sokunk életében vannak olyan tevékenységek, hobbik, amelyeket előszeretettel és élvezettel csinálunk. Hónapokat, netán éveket szánunk rá, hogy még jobbak legyünk benne. Eljöhet azonban egy olyan időszak, amikor azt vesszük észre, hogy eltűnt a varázs.

Lehet, hogy az iskola, a munka, a család, vagy egyszerűen az időhiány sodort el tőlük. Aztán egyszer csak – talán egy emlék, egy illat vagy egy régi fénykép hatására – felmerül bennünk a gondolat: „Mi lenne, ha újra elkezdeném?” Ez a gondolat egyszerre lelkesítő és ijesztő.

Miért érdemes újrakezdeni? Hogyan fogj neki?

1. Eltávolodás oka + megoldás rá.

Fontosnak tartom először megvizsgálni önmagunkban az okot, hogy miért is hagytuk abba mindazt, amit szerettünk.

Sokszor egyszerűen csak a pörgős élet sodor el tőle. Van, hogy betegség, vagy egyszerűen valami / valaki megutáltatta velünk a hobbinkat. Mindenképp alakítsunk ki egy képet, és vezessük rá önmagunkat, hogy mi okozhatta a szünetet, és hogyan javíthatunk mindezen. Keressük a kiutat, valahogy szánjunk rá időt és energiát. Zárjuk ki a negatív embereket, dolgokat, melyek akadályoznak bennünket.

2. Ne félj!

Csak a kezdet nehéz, lelkileg és testileg is, viszont már rendelkezel meglévő tapasztalattal. Például ha festesz, már tudod, milyen technikákat alkalmazol; ha táncolsz, érzed, milyen felszabadító a zene, és tisztában vagy azzal, milyen egy koreográfiát megtanulni; ha lovagolsz, tudod, hogyan kezeld az állatot; ha edzel, tudod, mit hogyan kell csinálnod.

Nem kell félj! Még ha kínosnak is érzed az újrakezdést, már rendelkezel alaptudással. Ha egyszer már elértél valamit a hobbidban, újra sikerülhet. Ne hagyd, hogy a saját magadról alkotott kép visszahúzza a tehetséged.

3. Az izmok memóriája – amikor a test emlékszik.

Az izommemória egyik legérdekesebb része, hogy segít az újrakezdésben. Ha például valaki gyerekként megtanult hegedülni, de évekig nem vette kézbe a hangszert, lehet, hogy az ujjai kissé ügyetlenek lesznek az elején – de hamar visszatalálnak a mozdulatokhoz. A test ilyenkor nem a nulláról kezd, hanem előhívja a régi mintákat, és sokkal gyorsabban újratanulja, amit egyszer már tudott. Ha edzettél, s újra nekivágsz, az izmaid gyorsabban fognak fejlődni. (Tapasztalat.)

Ugyanakkor az izommemória „kétélű kard” is lehet. Rosszul beidegződött mozdulatokat (például helytelen testtartást, hibás technikát) ugyanolyan mélyen megőriz, mint a helyeseket. Ezért fontos, hogy tudatosan és türelmesen gyakoroljunk, különösen, ha újból belevágunk egy régi hobbiba. Néha újra kell tanítani a testünknek, hogy mit csináljon jól.

A legszebb része az újrakezdésnek, amikor rájövünk: a régi hobbi nem veszett el, csak pihen egy ideig. A mozdulatok talán kicsit rozsdásak, a technika nem olyan biztos, de a lényeg ott van. A kapcsolódás, az öröm, az „ezt én csináltam, csak magamért” érzése. Ahhoz, hogy újra nekivágjunk, bátorság és türelem szükséges. A nehézségek pedig átmenetiek.

Ösztönzőnek pedig kiemelném, ami az idézetben is megjelenik: „benned a létra” – csak rajtunk múlik, merre indulunk, mit építünk magunkban és magunknak.

Szücs Gabriella,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
I. év