A budapesti Néprajzi Múzeumról
2025. június 26. és július 2. között a Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Karának hallgatói egy szakmai tanulmányúton vehettek részt Budapesten, a Balaton-felvidéken és a térség környékén. A magyar fővárosban az egyik célpont a budapesti Néprajzi Múzeum volt, amely már régóta bakancslistás hely volt számomra.
Erről az Erasmus-útról már többen is beszámoltak itt, a Majomszigeten, én azonban most egy összefoglalóval, illetve néhány érdekességgel készültem, amelyek kifejezetten a paraszti kultúrával foglalkozó intézményt jellemzik.
A budapesti Néprajzi Múzeum Európa egyik legjelentősebb néprajzi intézménye, amely nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi kultúra tárgyi és szellemi örökségét is átfogó módon őrzi és kutatja.
Alapítása 1872-re datálható, amikor Xántus Jánost a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnographiai Osztályának élére nevezték ki. A múzeum gyűjteménye azóta folyamatosan bővült, többek között Reguly Antal, Fenichel Sámuel, Bíró Lajos, Vikár Béla és Bartók Béla gyűjtéseinek köszönhetően. A gyűjtemények alapját a magyar paraszti kultúra tárgyi emlékei alkotják, de jelentős mennyiségben őriznek tárgyakat Afrikából, Ázsiából, Óceániából és Amerikából is.
A 20. században a múzeum nemcsak a gyűjtemények gyarapításában, hanem tudományos és kiadói tevékenységében is vezető szerepet játszott. A „Magyarság néprajza” és a „Magyar Népművészet” sorozatok mellett jelentős volt Györffy István monográfiája, valamint a muzeológiai kutatások, a hangfelvételek, filmarchívumok létrehozása. A Néprajzi Múzeum 1947-ben vált önálló intézménnyé, és több költözést követően 1975-től 2021-ig a Kossuth téren működött, majd 2022-ben új, korszerű épületbe költözött a Városliget szélére, a Liget Budapest projekt keretében.
A múzeum ma közel 225 ezer tárgyat, több tízezer fényképet, kéziratot, népzenei és filmes anyagot őriz, és komoly hangsúlyt fektet a kortárs társadalmi folyamatok dokumentálására, valamint a digitalizálásra: jelenleg közel 173 ezer tétel érhető el online. A magyarországi népi kultúra mellett a múzeum jelentős gyűjteménnyel rendelkezik a finnugor népek, valamint a világ távoli területeinek hagyományos kultúráiból. A Néprajzi Múzeum tehát nem csupán tárgyakat őriz, hanem élő kapcsolatot ápol múlt és jelen, hagyomány és modernitás között.
Ami számomra kicsit negatívum volt, hogy a látogatás során leginkább a tárgyi kultúrára helyezték a hangsúlyt, és nem a szellemi folklórra. Nyilván, egy ilyen nívós intézményt könnyebb tárgyakkal és azok leírásaival kitölteni, de számomra hiányoztak a jól ismert népdalok, siratódalok illetve a gyermekfolklórban megjelenő sokrétű szövegek.
A tárlatvezetés során – amit egyébként maga a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, Dr. Veres Gábor tartott meg a csoportunknak – kiderült, hogy a fent említett Xántus János volt az a személy, akiről Karl May a Winnetou című könyvsorozatában Old Shatterhand karakterét mintázta.
Xántus János nemzetközi expedíciója olyan hatással volt Amerikára is, ami a világirodalmi művekben is megmutatkozik, így joggal mondhatjuk azt, hogy a magyarok tényleg mindenhol megfordultak a világban.
Kiemelt fotó: neprajz.hu
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év