Mit tehetünk a boreout ellen?

Előző cikkemben a boreout jelenségét jártam körül, most pedig néhány hasznos tippet szeretnék megosztani arról, hogyan lehet megelőzni ezt a negatív lelkiállapotot, vagy éppen kilépni belőle. Fontos tudni, hogy a boreout nemcsak a munkahelyi környezetben fordulhat elő – a hosszú távon egyhangú egyetemi vagy középiskolai mindennapok is könnyen kiválthatják ezt a mentális kimerültséget.

Mit tehetünk a monotonitás ellen?

A legegyszerűbb válasz az lenne: törjük meg. Kimondani könnyű, de megvalósítani már jóval nehezebb – hiszen a megszokott, biztonságot nyújtó keretek sokszor kapaszkodót jelentenek a mindennapi nehézségek és bizonytalanságok közepette. Még ha unalmasnak is érezzük a rutint, valamilyen szinten megnyugtat, hiszen kiszámítható.

Épp ezért fontos, hogy a változást ne drasztikus lépésekkel kezdjük, hanem apró, fokozatos módosításokkal. Ezek a tanácsok leginkább személyes tapasztalataimon alapulnak – olyan dolgokon, amelyek nekem segítettek, amikor úgy éreztem, túl egyhangúvá vált az életem. Remélem, nektek is hasznosak lesznek.

Kezdjétek kicsiben. Próbáljatok meg változtatni a napi rutin apró részletein – például menjetek más útvonalon dolgozni vagy iskolába, tanuljatok új zenére, vagy iktassatok be egy új tevékenységet a napotokba. Ezek a kisebb váltások frissességet hozhatnak a hétköznapokba, és új impulzusokat adhatnak.

Ha a kisebb lépések nem bizonyulnak elegendőnek, akkor jön képbe a nagyobb lépések kérdése. Azt hiszem, ez az, amit a legnehezebb meglépni, hiszen sokszor nemcsak időt, energiát és bátorságot igényel, de azt is, hogy szembenézzünk saját kétségeinkkel és félelmeinkkel. Mégis, ha a monotonitás tartóssá válik, ha az unalom és az érdektelenség már napi szinten kísér minket, érdemes mélyebben elgondolkodni: biztosan jó helyen vagyunk?

Lehet, hogy maga a munkakör, amiben vagyunk, már nem nyújt sem kihívást, sem örömöt. Lehet, hogy nem a feladataink nehezek, hanem egyszerűen nem érdekelnek. Ilyenkor nem szégyen a munkahelyváltás gondolatával foglalkozni, még ha ez elsőre kockázatosnak is tűnik. Néha egy új környezet, új emberek, vagy másfajta munka dinamikája teljesen új energiákat hozhat felszínre.

Ugyanez igaz az oktatásra is. Nem ritka, hogy valaki már a középiskolában vagy egyetemen úgy érzi, nem találja a helyét, és nem azzal foglalkozik, ami valóban érdekli. Ilyenkor is érdemes elgondolkodni azon, hogy egy szakváltás, egy másik intézmény vagy akár egy teljesen új irány talán közelebb vihet ahhoz, amiben valóban ki tudunk teljesedni. Nem kudarc, ha belátjuk, hogy valami nem működik – épp ellenkezőleg, ez bátorságot és önreflexiót jelez.

A nagyobb lépések persze ijesztőek lehetnek, mert sokszor nem látjuk előre, mi vár ránk a megszokott rendszeren kívül. De ha már úgy érezzük, hosszú ideje semmi nem mozgat meg bennünket, ha a napok csak úgy összefolynak, és már nem tudunk kapcsolódni ahhoz, amit csinálunk – akkor az lehet a legnagyobb kockázat, ha semmit sem változtatunk.

A lényeg, hogy ne maradjunk benne egy olyan élethelyzetben, ami hosszú távon elveszi az energiánkat. A változás sosem könnyű, de a saját jólétünk érdekében néha muszáj kockáztatni, még akkor is, ha ez kezdetben kényelmetlennek tűnik.

Kiemelt fotó: iStock

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év