Kincs

Ilyen barát még egy

Azt mondod, persze,
ezt nem hiszed el,
Azt kérded, van- e
ilyen barát még egy?

Amelyik megnevettet
téged,
ha rossz a napod,
s ha van valami bajod.

Amelyik figyel és ügyel rád,
s ha úgy lenne, életét is odaadná.
Melyiknek bármit elmondhatsz,
neki bármiről szólhatsz.

És ha arról van szó,
a hülyeségből ki nem maradhatsz.

Néha már meg-megijeszt,
fölbosszant,
s egyfeszt
rajtam nevet hosszant.

Ugyan vannak rosszabb pillanatok,
de egymás szíve soha ki nem tilthatott,
mert nem feledjük,
hogy szeretjük
egymást nagyon.

Mily szerencse, hogy szerencsés vagyok,
hogy nekem ilyen barát családtagként adatott!

Emberi árnyalatok

Maradni

Maradok maradék,
és maradok fogoly,
maradok, ki voltam egykor rég,
ki mesék után lohol.

Maradok áldozat,
de maradok bűnös,
szép árnyalattal varrok
egy fekete-fehér köntöst.

Maradok álmodozó,
de maradok földönjárt.
Vakon és tudatosan megyek forró
üvegszilánkokon át.

Maradok szegény, szerencsétlen
és gazdag, szerencsés sarjad.
A félelmem csendben
eltakartam rajtad.

Maradtam ember,
de mit értem el vele…
…hogy maradtam pusztító szer,
melynek tönkretesz mindent dühe?!

Majd csak maradok magamnak valaki
a magam kárára,
hogy ne kelljen megint holtan ébredni,
mindhiába.

Darvasi Viktória-Bianka,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály