Állj ki magadért, vagy eltipornak!

Egy olyan világban, ahol mindenki a saját érdekeit próbálja érvényesíteni, egyre fontosabb kérdés, hogy képesek vagyunk-e kiállni önmagunkért. Legyen szó iskoláról, munkahelyről, barátságokról vagy családi kapcsolatokról, mindig lesznek olyan helyzetek, amikor valaki igenis átlépi a határainkat. A kérdés már csak annyi, hogy hagyjuk ezt, vagy kiállunk önmagunkért, és nem engedjük meg másoknak azt, hogy uralkodjanak felettünk?

Sok-sok konfliktuskerülő ember járkál a világban és körülöttünk is, akik inkább csendben maradnak, minthogy valamilyen összetűzésbe keveredjenek. Úgy érzik, ha nem szólnak vissza és nem védik meg magukat, béke lesz. Csakhogy ez a béke sokszor csak egy látszat, amit elhitetünk saját magunkkal, hiszen ha megengedjük, hogy bántsanak minket, akkor bizony bántani is fognak. Mert bántani csak azt lehet, aki hagyja. Egy idő után pedig már mi magunk sem hisszük el, hogy igenis számít az, amit érzünk és gondolunk, és egyszerűen csak ráhagyjuk az emberekre, hogy csináljanak, amit szeretnének.

Fontos megtanulni azt, hogy hogyan lehet határozottan, mégis tisztelettel kiállni magunkért. Ez ugyanis nem egyenlő az agresszióval vagy a másik ember bántásával, még akkor sem, ha a legtöbben a védekezést sokszor támadásnak veszik. A kiállás arról szól, hogy elmondjuk, ha valami nem felel meg nekünk, ha valamivel nem értünk egyet, esetleg időre van szükségünk ahhoz, hogy feldolgozzunk valamit. Ezek az egyszerű mondatok segíthetnek abban, hogy meghúzzuk azt a bizonyos határvonalat és megvédjük a saját érzéseinket.

Aki folyamatosan háttérbe szorítja magát mások kedvéért, az előbb-utóbb elveszíti önmagát. Ezzel szemben az, aki megtanul kiállni saját magáért, sokkal stabilabb és magabiztosabb emberré válik, hiszen nem tiporja el a saját érzéseit és értékeit mások kedvéért. Azok az emberek, akik elsősorban magukat tisztelik, kivívják maguknak az alap tiszteletet másoktól, hiszen érzik azt, hogy itt van egy határ, amit tiszteletben kell tartani.

Az erős emberek kiállnak magukért. A gyengék pedig hagyják azt, hogy földbe tiporják őket újra és újra. Még akkor is, ha ez rettentően csúnyán hangzik. Éppen ezért fontos megtanulnunk tisztelni a saját határainkat. Mert hogyan is várhatnánk el másoktól, hogy tiszteljenek, amikor még önmagunkat se tartjuk semmire?

Ha nem állunk ki magunkért, mások fogják meghatározni az életben elfoglalt helyünket – és nem biztos, hogy ez nekünk tetsző lesz, vagy esetleg méltó lesz hozzánk. Kiállni önmagunkért nem önzés, hanem önbecsülés. Nem könnyű, de maximálisan tanulható, és az egyik legfontosabb lépés ahhoz, hogy boldogabb életet élhessünk. A boldog élet pedig mindenkinek jár, aki képes harcolni és küzdeni érte.

Kiemelt fotó: Valeriya Simantovskaya | Stocksy

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év