Élményekkel teli gyermekbibliahét Biharpüspökiben

Július 7. és 13. között újra megtelt élettel a Biharpüspöki Református Egyházkerület közösségi háza, ahol minden nap 50-60 gyermek gyűlt össze a nyári gyermekbibliahétre. A forró nyári napok ellenére a ház falai között meghittség, nevetés, játék és lelki feltöltődés várta a résztvevőket – egy hét, ami nemcsak a gyerekeknek, de a szervezőknek is örök emlék marad.

A bibliahét tematikája nemcsak a hit és szeretet üzenetére épült, hanem lehetőséget adott arra is, hogy a gyermekek a zene és a népi kultúra világába is bepillanthassanak. Két fiatal tehetség, Pontos Kristóf és Kendi Dominik János lenyűgöző bemutatót tartottak, melyek maradandó élményt jelentettek mindenkinek.

Pontos Kristóf bemutatójáról

A Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanulója, Pontos Kristóf zongorajátékával és énekével töltötte meg a termet. A gyermekek ámulattal hallgatták a dallamokat, Kristóf pedig egy perc alatt otthonossá varázsolta a hangulatot.

Milyen érzés volt ennyi gyerek előtt fellépni egy ilyen különleges eseményen? – kérdeztük.

– Először izgultam egy kicsit, de aztán, amikor megláttam a sok kíváncsi arcot, megnyugodtam. Nagyon jó érzés volt, hogy figyeltek rám, sőt volt, aki utána meg is kérdezte, hol tanulok zenélni. Megható volt. – felelte kérdésünkre.

Milyen darabokat játszottál és miért pont azokat? 

Olyanokat választottam, amik egyszerre vidámak és érzelmesek – amik hatnak a szívre. Még magam is figyelnem kellett hogy ne vigyen el magával, hogy tudjam tovabb folytatni.

Mióta foglalkozol zenével?

– Kb 8-9 korom óta zongorázom. Az éneklés egy kicsit később jött, de most már ugyanúgy fontos nekem mindkettő.

Hogyan kapcsolódik a zene a hitedhez? – tettük fel a kerdést.

– Nagyon szorosan. Számomra a zene egyfajta imádság is. Amikor játszom vagy énekelek, azt is érzem, hogy közelebb kerülök Istenhez.

Visszajönnél máskor is fellépni a közösségi házba?

– Abszolút. Ez a helyszín nagyon barátságos, és a közönség is nyitott, őszinte. Jó érzés ide tartozni.

Ezután Dominik citerajátéka következett.

Kendi Dominik János citerabemutatója

A hét egyik legkülönlegesebb pillanata volt, amikor Kendi Dominik János lépett a közönség elé. A citera hangja különleges atmoszférát teremtett, a gyerekek pedig tátott szájjal hallgatták a dallamokat, amelyeket Dominik mesterien szólaltatott meg.

Hogyan fogadták a gyerekek a citerát?

– Nagyon kíváncsian nézték, volt, aki még sosem látott élőben citerát. Először furcsállták, de ahogy megszólalt, rögtön figyelni kezdtek. A végén többen odajöttek megnézni közelebbről is, és persze az is segített, hogy kaptak egy kis cukorkát jutalmuk, annak megmindig örülnek.

Miért éppen a citerát választottad?

– Mert közel áll hozzám. Ez az a hangszer, amitől mindig olyan „otthonos” érzésem van, és szerintem másokban is fel tud ébreszteni valami régi, szép emléket. Meg persze nem is túl bonyolult, de mégis nagyon szépen lehet vele játszani, tökéletes egy ilyen alkalomra.

Mit jelent számodra a népi zene?

– Nekem a népi zene egy kicsit olyan, mint egy régi szeretett barát. Egyszerű, de őszinte, és mindig van benne valami, ami megérint. Szeretem, hogy nem akar több lenni annál, ami: tiszta érzések, dallamok és történetek, amiket régen is ugyanúgy átéltek, mint mi most.

Hogyan illik a népzene egy Bibliahéthez?

– Szerintem tökéletesen. Sok népdalban benne van a hit, az imádság vagy egyszerűen csak az a békesség, amit Isten tud adni. A Bibliahét lényege is az, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és a zene ebben nagyon sokat segít. Főleg, ha ilyen természetes módon szól, a gyerekek szemei előtt.

Mit adott neked ez a fellépés?

– Nagyon jó élmény volt. Egyrészt örültem, hogy a gyerekek érdeklődtek, másrészt engem is feltöltött. Jó volt egy kicsit kilépni a hétköznapokból, zenélni, és látni, hogy ennek van hatása. Közösségi élmény volt, de közben lelki is. Szóval sokat adott.

Több volt, mint tábor

A gyermekbibliahét napjai nem csupán tanításokról, játékokról és közösségi programokról szóltak – ez a hét arról is szólt, hogy a gyermekek, fiatalok és felnőttek egymásban találják meg az öröm, a hit és a kapcsolódás forrását.

Az éneklések, kézműveskedések, közös áhítatok és történetmesélések mellett a zenei és népzenei bemutatók egy új réteget adtak a hétnek. Életre keltették azt, amit sokszor csak könyvből ismerünk: a közösség, a hagyomány és a lelki élmények egységét.

A Biharpüspöki közösségi ház újra bebizonyította: nem a falak, hanem az emberek lelke teszi otthonná a teret. És ebben az otthonban ezen a héten gyerekek, fiatalok és felnőttek együtt tanultak, nevettek, zenéltek – és mindannyian gazdagodtak.

Innen is köszönjük minden támogatónak a közreműködést. Pedagógusnak, ifiseknek, illetve más, idejét és türelmét feláldozó embernek, aki bármivel is hozzájárult ezen esemény színesebbé tételéhez. SDG! Egyedül Istené a Dicsőség!

Fotók: Pető Dalma Csilla | Facebook