Kudarc vagy fejlődés?

Sokunk fél a kudarctól. Rossz jegyek, elrontott tesztek vagy feleletek, elutasított kérelmek, sikertelen próbálkozások – mindezek kellemetlen érzést keltenek bennünk, a társadalom pedig éppen azt sugallja, hogy csakis a siker számít, a hibáinkat pedig szégyellni kell és elrejteni. De ez valóban így van? A kudarctól gyengék leszünk, nem erősek?

A kudarc tanít. Megtanít minket arra, hogy az életben nem minden fekete-fehér, hanem inkább a szürke árnyalatai fedezhetőek fel benne. Amikor valami nem sikerül, kénytelenek vagyunk átgondolni, hogy vajon mi vezethetett a kudarchoz. Kérdéseket teszünk fel magunknak, hogy fejlődni tudjunk és ne kövessük el ugyanazokat a hibákat újra és újra. Hol hibáztunk? Mit lehetett volna másképp csinálni? Miért éppen velünk történt ez meg? Ez az önreflexió elengedhetetlen része a fejlődésünknek és annak, hogy tanulni tudjunk a hibáinkból. Sokkal többet fejlődhetünk ugyanis egy hibából, mint egy könnyedén elért eredményből. Hiszen ha kudarc ér minket, akkor jobbak akarunk lenni. Ha viszont a siker csak úgy az ölünkbe pottyan, hosszú távon hozzászokunk, és semmi boldogságot nem fogunk érezni. Megszokottá és monotonná válik. Pedig pezsgést kell hoznia az életünkbe.

Gondoljuk csak bele: mikor gyermekek voltunk, számtalanszor estünk-buktunk, hiszen nem tudtunk megtanulni biciklizni vagy járni egy nap alatt. Minden egyes esés közelebb vitt minket a célunkhoz, nem pedig eltántorított minket annak eléréstől. A felnőtt életben is hasonló a helyzet. Ha minden elsőre sikerülne, talán nem is értenénk meg igazán, hogy mit miért csinálunk, és hogyan lehetünk napról napra jobbak és jobbak.

A kudarc nem csak tanít, hanem megerősít. Aki átélt már életében bármilyen fajta nehézséget, az pontosan tudja, hogy milyen érzés talpraállni, és kitartóbbá válik. Megtanulja kezelni a csalódásokat és azt is, hogy az élet nem haladhat mindig zökkenőmentesen, azonban ez közel sem jelenti azt, hogy bármilyen nehézség miatt fel kéne adni.

Ha nem félünk a kudarctól, hanem megpróbálunk tanulni belőle, akkor közelebb kerülhetünk önmagunk jobb változatához, és talán ez jelenti az életben a legnagyobb sikert. Mert ha arra tudunk koncentrálni nap mint nap, hogy egy jobb változatot hozzunk ki magunkból, akkor nem is fogunk arra figyelni, hogy milyen út vezet addig. Csak az lesz a fontos, hogy jobbak vagyunk ma, mint amilyenek tegnap voltunk.

Persze a kudarc piszok fájdalmas tud lenni. Időt és bátorságot igényel feldolgozni. Sokszor hosszú évekbe telik, mire el tudjuk engedni azt, hogy nem sikerült valami, amit nagyon szerettünk volna. De ha tanulunk belőle és nem hagyjuk, hogy megtörjön minket, akkor azzal csak a fejlődés útján haladunk tovább.

A hibáink nem az ellenségeink, hanem az útitársaink – megmutatják, merre kell továbbmenni.

Kiemelt fotó: Priya Dali illusztrációja

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év