Helyek, ahova halálom előtt szeretnék eljutni II.

Ahogy elkezdtem sorra venni azokat a helyeket, ahová szívem szerint elutaznék, gyorsan rá kellett jönnöm: ez a lista valójában végtelen. Minden új emlék, fotó vagy történet csak újabb vágyakat ébreszt bennem, és szinte lehetetlen lenne egy végleges felsorolást készíteni. Mégis, az előző gyűjtemény után úgy éreztem, nem hagyhatom ennyiben – túl sok különleges hely maradt ki, amelyek ugyanúgy megérdemlik a figyelmet.

Éppen ezért hozom most nektek a második részt, egy újabb csokorra valót azokból az álomdesztinációkból, amelyek a képzeletemben már régóta ott élnek. Ezek is olyan úti célok, amelyek valamilyen okból különösen közel állnak hozzám – legyen szó a természeti szépségeikről, az ott élő emberek mentalitásáról, vagy egyszerűen arról a hangulatról, amit ezek a helyek árasztanak.

Az első és talán legrégebbi álmom: ősz New Yorkban. Mindig is különös vonzalmat éreztem az ősz iránt – számomra ez az évszak a megújulás, a befelé fordulás és a csendes szépség ideje. A sárgába, vörösbe és narancsba öltözött fák, a hűvösebb levegő, a forró kávéillat és a séták nyugalma mind részei annak az érzésnek, amit az ősz számomra jelent.

Valahogy mindig úgy képzeltem el, hogy mindez New Yorkban válik igazán teljessé. A Central Park ilyenkor mesébe illő látványt nyújt, a város nyüzsgése pedig valami különleges kontrasztot alkot a természet lassú átalakulásával. A filmekből és könyvekből ismert jelenetek elevenednek meg a fejemben – séták kabátban a parkban, könyvesboltok meleg fényei, gőzölgő bögrék egy kis kávézó ablakánál. Úgy érzem, New York ősszel tökéletes harmóniában van azzal, amit ez az évszak számomra jelent.

Thaiföld nyáron – egy olyan úti cél, amely már képernyőn keresztül is rabul ejtett. Az első találkozásom a thai kultúrával nem személyes élmény volt, hanem sorozatokon és filmeken keresztül történt. Mégis, már azokból a képsorokból is átjött valami egészen különleges: a színek, az emberek kedvessége, a hagyományok mélysége, az ételek illata szinte átütött a kijelzőn.

Olyan világ ez, amely egyszerre egzotikus és meghitt, lenyűgöző és békét sugárzó. A templomok arany fénye, a dzsungelek buja zöldje, a nyüzsgő utcai piacok hangulata, és a tengerparti nyugalom különleges egyensúlyt alkotnak – mintha minden a lelassulásra, a jelen pillanat megélésére tanítana.

Végül, de semmiképp sem utolsósorban egy olyan helyet hagytam a lista végére, amely idén végre valóra válik: Egyiptom – azon belül is Hurghada. Egy különleges úti cél, ami már nem csupán álom, hanem egy közelgő valóság. Régóta vágytam arra, hogy testközelből tapasztalhassam meg ennek az ősi kultúrának a hangulatát – és most eljött az idő, hogy ez az álom megvalósuljon.

Hurghada a Vörös-tenger partján fekvő, élettel teli üdülőhely, ahol a tenger szinte irreálisan kék, a napfény meleg és végtelen, a víz alatti világ pedig mesébe illő. De számomra Egyiptom nem csak a tengerparti pihenést jelenti – ott van mögötte az egész kultúra mélysége, a fáraók öröksége, a sivatag titokzatossága és az emberek vendégszeretete is, ami még különlegesebbé teheti ezt az utat.

Kiemelt fotó: Unsplash

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év