Van-e élet a halál után? – 1. rész

Az életben semmi sem biztos, csak a halál. Sajnos mindenki el fog a maga idejében távozni az élők sorai közül. Az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja a kérdés: mi történik velünk a halál után? Különböző kultúrák más szempontokból próbálták tanulmányozni a dolgokat, de a mai napig mindenki csak találgat. A választ csak egyetlen módon deríthetjük ki – de akkor már csak mi fogjuk tudni, más már nem. A halálról nehéz beszélni, sokszor úgy teszünk, mintha nem létezne. Ez a rejtély az egyik legnagyobb, legősibb és legmélyebb kérdés, amit valaha feltettünk.

Kinek hihetünk? Vallásos szempontból kell a választ keressük? Talán a tudomány – természettudomány – ágában? A történelemben kell visszatekerjünk, vagy hihetünk más embereknek, akik „átéltek” hasonlót?

A jól ismert verzió a legelterjedtebb, miszerint halál után a halhatatlan lelkünk a pokolba vagy a mennybe kerül, annak megfelelően, hogy hogy éltük földi életünket, mennyit hibáztunk, és milyenek voltak azok. A kereszténység ezt a hitet vallja, de vannak más vallások – például a buddhizmus –, amely a reinkarnációra esküszik. Ez a test megszabadulásán és a lélek újjászületésén alapszik: megszülethetünk más emberekben vagy akár állatokban is. Ez egy végtelen, soha véget nem érő körnek látszik, amelyet nem képes senki megállítani. Ez a karma törvénye: minden tettnek következménye van. Az ókori egyiptomiak szerint a halott lelke hosszú-hosszú úton haladt át, és csak akkor léphetett be a túlvilágba, ha tisztának bizonyult. Más kultúrákban – például a dél-amerikai vagy indián népeknél – a halál egyfajta „hazatérés” volt az ősökhöz vagy a természethez.

Ha a tudomány alapját nézzük: a test akkor hal meg, amikor a szív leáll, megszűnik a légzés, a keringés és az agyműködés. Van azonban egy határhelyzet: a klinikai halál. Ez tulajdonképp a kettő közt van – nem halott az ember, de már nem is él. Sokan ekkor számolnak be halálközeli élményeikről: sokan fényt látnak valamilyen alagút végén, vannak, akik eltávozott szeretteiket vélik újra látni, de olyanok is előfordulnak, akik szimplán semmit sem látnak, vagy nem emlékeznek semmire. A tudomány a hallucinációra több magyarázatot kínál: oxigénhiány az agyban – amikor minden leáll, furcsa látomásokat okozhat; a szervezet nem tudja, hogy kezelje ezt az új állapotot, ezért így védekezik. A haldokló agy DMT nevű anyagot (egy hallucinogén anyagot) szabadíthat fel, ami még inkább elősegítheti a képzelődést.

Nem biztos, hogy a halál utáni élet kérdésére valaha is tudományos bizonyítékot kapunk. Hisz jobban belegondolva: ki kíváncsi? Ha valami nagyon rossz és váratlan dolog történne, akkor nem lenne ideális leélni egy életet úgy, hogy félsz egész végig attól, ami majd jön. Szóval, talán nem is ez a lényeg. Ha meghal egy szerettünk, sokkal elviselhetőbb a fájdalom, ha azt hisszük: „most jobb helyen van”, „vigyáz ránk fentről”, „egyszer újra találkozunk vele”.

Kiemelt fotó: Marcos Alvarado illusztrációja

Kiss Virág,
Partiumi Keresztény Egyetem, Angol nyelv és irodalom szak,
I. év