Rétegek – Pap Nikoleta versei

Pillanat

Egy pillanat műve
A jó és a rossz is,
De ne aggódj rajta,
Hisz hamar eltelik úgyis.

Egy pillanat alatt változik az élet,
Egy pillanat alatt érjük el a véget.
Egy pillanat a búcsú, s ugyanannyi a nevetés,
Megbecsülni mindezt igazi bevetés.

Egy pillanat dolgozik,
Nem pihen egy percre sem,
Ne mérd hát csak az időt,
Legalábbis ne olyan vészesen.

Élet

A napnak sugara,
A réti virágok,
Amiket meglátva
Jó nagyokat kiáltok.

A madarak hangja,
A fák dallama,
A gyermekek csintalan,
Mindenben úszó hajlama.

A percek gyorsasága,
A vonat indulása,
A kettő, mi együtt működik,
Sokszor nem hiába.

Egy anya mosolya,
Egy apa biztató szava,
Végiggondolva
Így telik el az életünk legjava.

Reggeli harmat

Az éjjeli viharnak, mi bevert az ablakon,
Reggelre már nyoma sem volt,
Csak az alig látszódó harmaton.

A tegnap búja, a sötét éjszaka,
Az esővel árasztott kert földszaga.
A reggel mosolya, a Nap sütése
Bizonyságot tett arról, hogy az idő telik, de mégse.

Minden kitisztult, a kert rendezettebb,
Tegnap este nem mondtam volna,
Hogy annál nem lehet már elveszettebb.

Egy éjszaka műve volt, és minden kiderült,
Az eső minden nyoma a föld alá merült.
Majd jött a Nap ereje, és harmatot hozott
Az emlékek helyére.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály