Gap year, azaz mi történik, ha egy évig kilépsz a versenyből?

A gap year fogalma sokaknak ismerős, hisz vannak, akik már komoly gondolkodásba kezdtek ennek és a tanulmányaik folytatása kapcsán. A fogalom egy tanulmányok közötti szünetévet jelent, amit általában a középiskola befejezése és az egyetem megkezdése között vesznek ki (nem mindenki) a fiatalok – de sokan élnek vele egyetemi évek között, diploma után vagy pályaváltás előtt is. A gap year azoknak ideális, akik hirtelen megelégelték az érettségi fáradalmait és a sok tanulással eltöltött időt, így kivesznek egy kis szabadságot, mielőtt belépnek az egyetemre, hisz ott szinte ugyanaz várja őket. Van, aki ez idő alatt utazik, világot lát, tapasztalatot szerez, pénzt gyűjt a további tanulmányaira, tanul valami újat, amire az iskolában nem volt lehetősége, vagy csak szimplán átgondolja, hogy egyáltalán kell-e neki az a stressz és kihívás, amit a továbbtanulás nyújt.

Előny vagy hátrány?

Mindkettő! Szerezhetsz több tapasztalatot, ez idő alatt megérsz a nehezebb kihívásokra, amelyeket a felsőbb oktatás eléd tesz. Ha valaki okosan használja ki ezt az időt, akkor tényleg előny is lehet. Ez az idő alkalmas kurzusok elvégzésére, nyelvek tanulására, tanulmányi utakra, amelyek a későbbiekben hozzájárulhatnak az önéletrajzod tartalmasságához. Összességében, ha nem tudod perpillanat, mit is szeretnél, és az a fajta vagy, aki nem tud két nap alatt eldönteni egy fontos kérdést, ami meghatározza a későbbiekben az életét, akkor nincs semmi probléma, ha azt választod, hogy kiveszel egy évet, és magadra fordítod ezt az időt, és pihensz is, majd eldöntöd, mi lesz. Hisz idő az van.

Hátrány, ha csak tengsz-lengsz az alatt a címszó alatt, hogy „pihensz” és „gondolkodsz, mi legyen”. Ha ez az időszak céltalan, és „majd történik valami”, de te sem tudod, mi ez a valami pontosan, akkor azon kapod magad, hogy eltelik ez az év, és semmire sem jutottál, csak kiesett egy év. Véleményem szerint sokkal nehezebb visszarázódni a tanulásba, ha egyszer már kiléptél belőle, a motivációd is elveszítheted. Ha nem vagy egy nagyon ambiciózus és kitartó ember, akkor sajnos nehézségekbe ütközhetsz, majd arra jutsz, hogy talán nem kell ez neked. Jó volt úgy, ahogy volt, tanulás nélkül, hisz úgyis elvoltál.

És van, hogy rád tör a FOMO (Fear of Missing Out), tehát félsz, hogy mi lesz veled, mivel a többiek egészen jól haladnak az egyetemmel, az életükkel, és te még csak most kezded. Ez is visszatarthat, és azt sugallhatja, hogy már késő belevágni – pedig nem. Sokan úgy gondolják, hogy az egyetem egy kötelező, korhoz kötött állomás: érettségi után azonnal, még friss fejjel, lendületből kell belevágni. De az igazság az, hogy az emberek különböző tempóban érnek, és más időpontban állnak készen egy ekkora döntésre. Aki 22, 25 vagy akár 30 évesen megy egyetemre, több önismerettel és céllal érkezik. A gap year nem sablonmegoldás, hanem lehetőség – ami csak akkor működik, ha te magad is teszel bele valamit. Időt. Figyelmet. Kérdéseket.

Kiemelt fotó: College Transitions

Kiss Virág,
Partiumi Keresztény Egyetem, Angol nyelv és irodalom szak,
I. év