Rózsaszín kezdetek – Kendi Dominik versei

Szerelmed?

Szerelmem? Lágy, bénító kérdés,
Tömérdeknyi szabaduló édes érzés,
S mégis már csak egy név jut eszembe.

Volt, hogy sok volt, volt, hogy kevés, nem volt valamikor,
Szeretnék lenni barát, kihez fordulhat ő akármikor,
Édes álom fogni az ő finom kezeit a kezemben.

Az érzés részéről folyton-folyvást kis titok,
Neki törékeny szívemhez erős vasajtót kinyitom,
Most már „Igen, a szerelmem” jut eszembe.

Álompillangók

Nyugtalan éjszakán halvány pillangók,
Ők kebeleztek be halványvörös fényben,
Napnak rendjeiben keringő bolygók,
Sötéten táncolnak boldogság egében.

Színt hozott életembe egyetlen álom,
Édes ölelés talált magányos szívemre,
A hamis történetet még mindig csodálom,
Szemnek nyílása már nem volt ínyemre.

De mégis elfelejtem az álmot, a tegnap éjjelét,
Szemem már nem keres téged nappal mindenhol,
Hisz szívembe már más vette nehéz pénzen bérletét,
Szívem szeretett, de a más hangokra lassan áthangol.

Nappalon-éjjelen

Óra nem létezik, hisz gondolataim végtelenjében élsz,
Rég vésted neved szívemnek ismeretlen, mély zugaiba.
A szerelmem teli, tiszta szívvel úgy szeretlek, mint soha,
S más szerelme fejemben nem él, régóta mostoha.

Zengő angyalok dallama zúgja vakító szépséged dallamát,
Erdők fái mesélnek a veled való találkozásról hosszú balladát.
Ragyogó bőröd szemeim megfogják, kezed édes álom,
Elcsavartad fejem ritka bájoddal, érted a határokat áthágom.

Tulajdonosa lettél szívemnek, gyöngéden ragadtad el,
Lelkem virágzásának zápora, szerelmedért minden éjjel.
Epekedik tollnak tintája is, hogy kezem soha ne engedjen,
Kulcsod enyém lesz, de nem teher, szívem örökké szeressen.

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály