Pride más szemszögből

A Pride – túl azon, hogy konkrét jogokról, láthatóságról és elfogadásról szól – egyfajta társadalmi szolidaritás megnyilvánulása is. Nemcsak azok vonulnak, akiket közvetlenül érint a téma, hanem sokan mások is: azok, akik kiállnak másokért, felismerik az elnyomást, és azok mellé állnak, akiknek most épp nehezebb.

Na, de nézzünk egy kis előzményt és hátteret:

• A Fidesz–KDNP-kormány márciusban elfogadott törvénye lehetővé tette az LMBTQ+ témájú rendezvények betiltását „gyermekvédelmi” jogcímen.
• A rendőrség három alkalommal is megtiltotta a budapesti demonstrációt. Jogi csatározások zajlottak, ám a szervezők a bíróságon sikeresen fellebbeztek.
• Ismét alkalmaztak arcfelismerő kamerákat, a szervezőket és résztvevőket pedig komoly pénzbírság, sőt akár börtönbüntetés is fenyegette.

Tehát a rendezvény minden formátumban tiltva volt. Hogy merték akkor mégis bevállalni ennyien? Azon kívül, hogy az emberek amúgy is végigvitték volna, volt támogatásuk. Elsősorban Karácsony Gergely főpolgármester és a városvezetés jogi kiskaput kihasználva „önkormányzati eseményként” kezelte a Pride-ot, így átléptek a tiltáson. Továbbá több mint 30 ország nagykövetsége, 70 EP-képviselő és számos civil szervezet is kiállt a felvonulás mellett. Helyben, a rendezvény során önkéntesek segítettek elválasztani a szélsőséges ellentüntetőket, ezzel is biztosítva a békés légkört.

A tüntetésen több mint 200 ezer ember gyűlt össze. Mit mutat ez? Azt, hogy az emberek képesek az együttérzésre és az összefogásra – még akkor is, ha őket személyesen nem érinti a probléma. Egy ilyen esemény nemcsak politikai üzenet, hanem közösségi aktus is: annak bizonyítéka, hogy a társadalomban van tartalék empátiára, igazságérzetre és aktív kiállásra.

Mi is pontosan a mondandóm?

Tekintsünk el teljesen attól, hogy most az LMBTQ+ mellett álltak ki ennyien. Amikor ránéztem a képre a tömegről, az jutott eszembe, hogy ez az egész valahol ugyanaz, mint amikor régen Amerikában a feketékért álltak ki az emberek – amikor már nem csak ők, hanem mások is odamentek melléjük, és azt mondták: elég. Nem fogadjuk el, hogy valakit csak azért nyomjanak le, mert más.

Összefoglalva tehát: Az összefogás ereje felülírhatja a megosztást. A részvétel nemcsak a közvetlenül érintett közösségből érkezett – sokan most azért jöttek, mert rájöttek: a közügyekben is számít a felemelt hang.

Ez a békés, mégis hatékony nyomásgyakorlás példája volt.

Kiemelt fotó: Hegedűs Róbert

KétKortyKözt